KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tokyo pop

Zsenits Györgyi

Magas, szőke lány, felemás frizurában. Természetesen karcsú, mint a gazella és amerikai. A hóna alatt kicsi, barna, japán fiú, nagy lélekkel, mértéktartóan szakadt öltözékben. Ennyi kell egy egzotikusnak szánt szerelmi történethez. Ennyi azonban nem elegendő egy valamelyest is épkézláb kommersz film elkészítéséhez. Még akkor sem, ha a háttérben folyvást ott ólálkodik egy disztingvált popzenekar, amely időnként fülbemászó slágerekre zendít. A japán–amerikai koprodukcióban készült Tokyo pop forgatókönyve egy turista-zsebkönyv szókincsgazdagságával szövögeti a dialógusokat; s eme nyelvi árnyalatlanság még a japán diskurzusokra is rányomja bélyegét – amennyiben hihetünk a feliratoknak. A javarészt szolidan beates zene sem nyújthat kárpótlást az elnagyolt, közhelyes love storyért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4891