KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete özvegy

Biczó Dezső

Bob Rafelson krimijének az áldozatai idősebb, dúsgazdag férfiak. Bizonyára nem gondolják azt, hogy meghalni erotikus aktus. Még akkor sem, amikor haláluk előtt pár hónappal fiatal nőt vesznek feleségül. De ez mit sem változtat a sorsukon, ugyanis halálhetérával házasodnak. A pókasszonnyal, aki módszeresen csábít és öl, na és persze vagyont gyűjt magának. Ez a nő felbukkan a semmiből, és ugyanúgy el is tűnik.

Akinek mégis sikerül rátalálnia: egy másik nő. Első pillantásra szürke kis rendőrhivatalnoknak néz ki, pedig a Szövetségi Iroda legjobb adatelemzője. Egy bánata van csak, hiányzik a kaland az életéből.

Ez eddig izgalmasan hangzik, mégis az a legnagyobb bűne ennek a kriminek, hogy unalmas. Az első negyedórában mindent megtudunk az ügyről. A végső leleplezést pedig a krimidramaturgia kérlelhetetlen logikája garantálja. Még akkor is, miután majd egy órán keresztül szemtanúi vagyunk a két nő, az üldözött és az üldöző között létrejövő intim, homoerotikus sugárzású kapcsolatnak.

Titokérintést, hogy a halál és a nemiség kapcsolatának titkaiba avasson be, eleve nem várhatunk ettől a filmtől. De a rendező által ex verbis feltett kérdésekre sem kapunk itt választ. Ki ez a nő, és miért öl? A felelet – néhány odavetett nyelvi és képi utalás. Szó esik holmi zavaros rögeszméről, máshol a címszereplő hisztérikusan ver öklével egy hasa alá szorított párnát, és a történet pszichológiája ennyiben ki is merül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4887