KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/május
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával
• Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa Csuja László – Nemes Anna: Szelíd
• Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 2. rész
• Lakatos Gabriella: A szerelmi szkepticizmus történetei Szerelemtől házasságig - 2. rész
• Bárdos Judit: Egy szorgos zseni Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
EMBEREK ÉS ANDROIDOK
• Pintér Judit Nóra: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
• Stőhr Lóránt: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
• Orosdy Dániel: Robotok a teljes idegösszeomlás szélén Frank Miller: Hard Boiled
• Zalán Márk: Emberek és replikánsok Szárnyas fejvadász
VÍCTOR ERICE
• Bácsvári Kornélia: Vissza az első káprázatig Víctor Erice
LINA WERTMÜLLER
• Csantavéri Júlia: Olasz macsók Lina Wertmüller (1928-2021)
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Egy tudatfilmes a tévében Josephine Decker
UKRÁN APOKALIPSZIS
• Baski Sándor: Végtelen háború Ukrán filmek
• Benke Attila: Apokalipszis akkor és most Az orosz-ukrán háború filmdokumentumai
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Művészet a terítéken Berlin
• Gerencsér Péter: Go West! Cseh Filmkarnevál 2022
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Soha, sehol, senkinek Vitézy László: Az énekesnő
• Déri Zsolt: Warhol utolsó szerelmei Andy Warhol naplói
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A másik örvénye Paticia Highsmith / Adrian Lyne: Mélyvíz
KRITIKA
• Varró Attila: Panelsztorik Jacques Audiard: Ahol a Nap felkel Párizsban
• Kolozsi László: Kitty a Naplóból Ari Folman: Hol van Anne Frank?
• Huber Zoltán: Minden, mindenhol, mindenkor Van remény
MOZI
• Sándor Anna: Cyrano
• Pazár Sarolta: Kivándorlók
• Bonyhecz Vera: The Lost City – Az elveszett város
• Baski Sándor: Oltári tévedések
• Rudas Dóra: Katonafeleségek
• Déri Zsolt: Prince And The Revolution: Live
• Fekete Tamás: Rohammentő
• Kovács Patrik: Morbius
STREAMLINE MOZI
• Nagy V. Gergő: Disznó
• Jordi Leila: Az én tavam
• Tüske Zsuzsanna: Féltékenység
• Kránicz Bence: Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor
• Varró Attila: Színpadra született
• Vajda Judit: Veronika Voss vágyakozása
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Dimenzióközi kalandok a mágusdoktorral

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Színpadra született

Varró Attila


Asakusa Kid – japán, 2020. Rendezte és írta: Gekidan Hitori. Kép: Futa Takagi. zene: Takashi Ohmama. Szereplők: Yuya Yagira (Kitano), Yo Oizumi (Fukami), Mugi Kadowaki (Chiharu), Nobuyuki Tsuchiya (Kiyoshi). Gyártó: Nikkatsu. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 122 perc.

 

Melyik filmőrült nem álmodik arról, hogy időgépbe pattanva szemtanúja lehessen Chaplin korai sikereinek a Karno-kabarékban, Mike Nichols és Elaine May műfaj-forradalmasító dumaszínházának a John Golden Theaterben vagy Woody Allen első önálló műsorainak a The Bitter End kávézóban. A japán film világában ez a műfajtörténeti időutazás minden bizonnyal a Two Beats manzai-duó fellépéseire repítene a 70-es évekbeli Asakusa vigalmi negyedének egyik sztriptízbárjába, ahol két mama-san között a Tűzvirágok majdani filmrendezője mulattatta a nagyérdeműt vaskos tréfáival. Ám amíg piacra nem dobnak ilyesféle járműveket, a legjobb lehetőséget erre a kiruccanásra egy olyan életrajzi film jelenti, amely nem csupán a szerző önéletrajzi kötete (Asakusa Kid) alapján mesél a küzdelmes korai évekről, de rendezője maga is Kitano tévékomikus műhelyéből indult, hogy azután Gekidan Hitori művésznéven híres stand-up sztárrá váljon Japánban.

A színpadra született eklatáns – bár csupán szekunder – példája a kortárs szerzői nosztalgiafilmeknek: megható szeretettel ábrázolt párhuzamos portré egy alkotópálya kezdetéről és egy szórakozóhely (sőt szórakoztatási forma) végnapjairól – egyfajta real life-párdarabként a tévékomikus debütfilmjét jelentő Derült égből villám bizarr Vissza a jövőbe-verziójához, amelynek lecsúszott bűvészhőse egy villámcsapástól születési évében találja magát Asakusában, ahol újrakezdheti színpadi karrierjét, oldalán mihaszna apjával. Csupán jelképes formában, de Gekidan Hitori újfent egy ambivalens apa-fiú kapcsolatra fókuszál, az ifjú Takeshi és kiöregedő komikus-mentora közötti hercehurcákra építve történetét – ám C.K. Louis keserű Manhattan-hommage-ától (I Love You, Daddy) eltérően leplezetlenül idealizálja a mestert/példaképet. Akárcsak Yuya Yagira (Nobody Knows) Kitano-alakítása, a film is egyszerre él eltúlzott gesztusokkal és finom rezdülésekkel, majd végül szolid melodrámába fordítja a vitriolos epizódok sorát: miután a Takeshis’ már kifogta a szelet egy jófajta Kitano-roast vitorlájából, a pályatárs-tanítvány inkább a Kikujiro csendesebb farvízét követi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15352