|
Év
2022/május
|
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával
Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa Csuja László – Nemes Anna: Szelíd
Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 2. rész
Lakatos Gabriella: A szerelmi szkepticizmus történetei Szerelemtől házasságig - 2. rész
Bárdos Judit: Egy szorgos zseni Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
EMBEREK ÉS ANDROIDOK
Pintér Judit Nóra: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Stőhr Lóránt: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Orosdy Dániel: Robotok a teljes idegösszeomlás szélén Frank Miller: Hard Boiled
Zalán Márk: Emberek és replikánsok Szárnyas fejvadász
VÍCTOR ERICE
Bácsvári Kornélia: Vissza az első káprázatig Víctor Erice
LINA WERTMÜLLER
Csantavéri Júlia: Olasz macsók Lina Wertmüller (1928-2021)
ÚJ RAJ
Kovács Kata: Egy tudatfilmes a tévében Josephine Decker
UKRÁN APOKALIPSZIS
Baski Sándor: Végtelen háború Ukrán filmek
Benke Attila: Apokalipszis akkor és most Az orosz-ukrán háború filmdokumentumai
FESZTIVÁL
Csákvári Géza: Művészet a terítéken Berlin
Gerencsér Péter: Go West! Cseh Filmkarnevál 2022
TELEVÍZÓ
Kolozsi László: Soha, sehol, senkinek Vitézy László: Az énekesnő
Déri Zsolt: Warhol utolsó szerelmei Andy Warhol naplói
FILM / REGÉNY
Roboz Gábor: A másik örvénye Paticia Highsmith / Adrian Lyne: Mélyvíz
KRITIKA
Varró Attila: Panelsztorik Jacques Audiard: Ahol a Nap felkel Párizsban
Kolozsi László: Kitty a Naplóból Ari Folman: Hol van Anne Frank?
Huber Zoltán: Minden, mindenhol, mindenkor Van remény
MOZI
Sándor Anna: Cyrano
Pazár Sarolta: Kivándorlók
Bonyhecz Vera: The Lost City – Az elveszett város
Baski Sándor: Oltári tévedések
Rudas Dóra: Katonafeleségek
Déri Zsolt: Prince And The Revolution: Live
Fekete Tamás: Rohammentő
Kovács Patrik: Morbius
STREAMLINE MOZI
Nagy V. Gergő: Disznó
Jordi Leila: Az én tavam
Tüske Zsuzsanna: Féltékenység
Kránicz Bence: Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor
Varró Attila: Színpadra született
Vajda Judit: Veronika Voss vágyakozása
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Papírmozi Dimenzióközi kalandok a mágusdoktorral
|
|
|
|
|
|
|
MoziKivándorlókPazár Sarolta
Utvandrarna – norvég-svéd, 2021. Rendezte: Erik Poppe. Írta: Vilhelm Moberg regényéből Siv Rajendram Eliassen és Anna Bache-Wiig. Kép: John Christian Rosenlund. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Lisa Carlehed (Kristina), Gustaf Skarsgård (Karl-Oskar), Tove Lo (Ulrika), Sofia Helin (Judit), Rasmus Lindgren (Petrus). Gyártó: SF Studios. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 148 perc. Erik Poppe, a Kivándorlók norvég rendezője az egyik legfontosabb svéd klasszikust, Vilhelm Moberg regényciklusát filmesítette meg. A regényfolyam az 1840-es évektől hazájukat elhagyó, Amerikába emigráló svédeket követi, mint amilyenek főszereplői is. Karl-Oskar Nilsson és felesége, Kristina a terméketlen, kietlen Smålandon próbálnak életben maradni, ám amikor csűrjükbe belecsap a villám, az éhezés fenyegeti őket és egyik kislányukat is elveszítik, akkor a család az ismeretlen Minnesota és az amerikai álom megvalósítása mellett dönt. Nilssonék – akárcsak több ezer másik svéd család – keveset tudnak az ígéret földjéről és az odatartó út viszontagságairól, mégis belevágnak a félelmetes kalandba. Megpróbáltatásaik sora azonban Amerikába érve sem ér véget, kimerülten, kiszolgáltatottan és nyelvismeret nélkül kezdik keresni új otthonukat. Poppe minden bizonnyal témájának aktualitása miatt választotta Moberg könyveit az adaptálásra, azonban a regényektől és a korábbi, többszörös Oscar-jelölt filmváltozatától (Jan Troell: Emigránsok, 1971) eltérően, filmjének fókuszát Karl-Oskarról a feleségre irányítja. A nézőpont áthelyezésével elérni kívánt modern, feminista beszédmód azonban összekuszálja a Lisa Carlehed által megformált nőalakot. Csodálatos elődjét – az írástudatlan, egyszerű parasztasszonyt, a szerető anyát és feleséget megformáló – Liv Ullmannt másolni képtelenség, így a rendező inkább hozzátoldott Kristina karakteréhez egy öntudatos, teste és gondolatai fölött rendelkező, harcias amazont. Csakhogy Carlehed nem tudja eggyé gyúrni az egymásnak ellentmondó tulajdonságokat, ami nem neki, hanem a rendezőnek róható fel jogosan. Sajnos a kusza és túlburjánzó nőalakok a nézői azonosulást roppant nehézkessé teszik, a férfiak karakterábrázolásáról pedig teljesen megfeledkezik a film. Így a gyönyörű operatőri munka, az ügyes vágás sem menti meg a túlontúl elszépelgett és érzelgősre sikerült eposzt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|