PapírmoziDimenzióközi kalandok a mágusdoktorralPapírmoziKránicz Bence
A Marvel hatvanas évek eleji megújulása elsősorban tudományos-fantasztikus ötletekre épült. A szuperhősműfaj új trendjeit elindító Fantasztikus Négyesben kozmikus sugárzásnak kitett asztronauták tesznek szert különleges képességekre, míg a változatosság kedvéért a Pókemberben radioaktív, a Hulkban pedig gammasugárzásról van szó. A hidegháborús és technológiai paranoia korszakában ritkaságnak számítottak azok a szuperhősök, akiknek a tiszta fantasztikum, a varázslat hozta mozgásba a történeteit. A két legfontosabb kivétel Thor, az északi mitológia istenalakja, valamint Dr. Strange, aki felfuvalkodott sztársebészből lesz a „misztikus tudományok mestere”. Miután Stephen Strange egy baleset következtében soha többé nem műthet, a Himalája kolostoraiban keres lelki megnyugvást. Ott szegődik el az Ősmágus tanítványának, aki beavatja őt a varázslat rejtelmeibe. A markáns fantasy-motívumoknak is köze lehet hozzá, hogy Dr. Strange soha nem emelkedett a kiadó legnépszerűbb figurái közé. 1963-as színre lépése óta többéves periódusok is elteltek anélkül, hogy futott volna saját sorozata. A magyar olvasók is inkább a Bosszú Angyalai, esetleg a Pókember mellékszereplőjeként találkozhattak vele inkább, nemrég viszont megjelent a Névtelen földön, időtlen időben, a hős legkorábbi hosszabb története 1965-ből. Sőt, ha hinni lehet a szerkesztői előszónak, a Marvel első többrészes történetfolyamáról van szó, amelyben Dr. Strange két legnagyobb ellensége, Dormammu, a „sötét dimenzió” hadura és Mordo, a feketemágus keverik a bajt. A kötet híven bizonyítja, hogy a mágusdoktor kalandjainak igazi szerzője nem a meglehetősen fáradtnak mutatkozó író, Stan Lee, hanem a karakter ötletgazdája és első rajzolója, Steve Ditko. Ditkót a Pókember révén szokás ismerni, amelyet ugyancsak elsőként rajzolt, a Dr. Strange-történetekben azonban sokkal merészebb lehetett. A főhős mágikus dimenziókba tett utazásai alkalmat adnak rá, hogy Ditko színes spirálok, rácsvonalak, hálózatok kavalkádját vesse papírra, a néhány évtizeddel korábban zászlót bontó geometrikus absztrakció hatását is beépítve a fősodorbeli szuperhősképregény képi világába. Másfelől a végletekig stilizálja az emberalakok szikár, finomvonalas ábrázolását, amikor számos jelenetben Dr. Strange „asztráltestét”, tehát színekkel kitöltetlen, üres kontúrvonalait rajzolja csak meg. A szivárványszínű hátterek elé komponált fehér, illetve áttetsző alakok azonnal felismerhetővé tették e történeteket a korabeli szuperhősképregények áradatában. A csúcspontot egy dimenziók között szunnyadó, nagyhatalmú lény ábrázolása jelenti, az Örökkévalóé, amely teste sötét körvonalai közé sűríti egy galaxis összes csillagát, a hatvanas évekbeli comics legemlékezetesebb pszichedelikus-ezoterikus jeleneteinek főszereplőjeként. Amíg asztrálteste csillagkapukon át barangol, Dr. Strange fizikai valója általában a karosszékben üldögél, esetleg egy víztározóban rejtőzködik a kíváncsi tekintetek elől, ami olykor burleszkbe illő helyzeteket teremt. A varázsképességek humoros potenciálja nemcsak Lee és Ditko történeteiben jelenik meg, hanem az eredetileg 2007-ben közölt, Az eskü alcímű történetben is, amely annak ellenére meglehetősen könnyed hangvételű marad, hogy Dr. Strange inasának halálos betegsége, valamint a rák elleni gyógymód felkutatása is a kaland része. Az író, Brian K. Vaughan a kilencvenes évek derekától dolgozott a Marvelnek, de kisebb kiadóknál megjelent sorozatai, az Y, az utolsó férfi és az Ex Machina szerzőjeként futott be igazán. Az eskün látszik, hogy Vaughan rutinból igyekszik megoldani a feladatot, és ezúttal is a rajzoló teljesítménye emeli meg a végeredményt. Igaz, a spanyol Marcos Martínnak sem ez a legnagyszerűbb munkája – sokkal inkább az ugyancsak Vaughannal közös, későbbi Private Eye és Barrier –, de egynemű, pasztelles színfoltjai és tiszta, levegős kompozíciói már itt látványosak. A kétezertízes években aztán ez a stílus sokkal divatosabb lett, és Martínt a Dr. Strange-történetek különös varázsvilága is inspirálhatta abban, hogy e vizuális trend egyik úttörője legyen. Stan Lee – Steve Ditko: Dr. Stange – Névtelen földön, időtlen időben. Színes, keményfedeles, 208 oldal. Kiadó: Hachette. Brian K. Vaughan – Marcos Martín: Dr Strange – Az eskü. Színes, keményfedeles, 136 oldal. Kiadó: Hachette.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
