|
Év
2022/május
|
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával
Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa Csuja László – Nemes Anna: Szelíd
Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 2. rész
Lakatos Gabriella: A szerelmi szkepticizmus történetei Szerelemtől házasságig - 2. rész
Bárdos Judit: Egy szorgos zseni Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
EMBEREK ÉS ANDROIDOK
Pintér Judit Nóra: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Stőhr Lóránt: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Orosdy Dániel: Robotok a teljes idegösszeomlás szélén Frank Miller: Hard Boiled
Zalán Márk: Emberek és replikánsok Szárnyas fejvadász
VÍCTOR ERICE
Bácsvári Kornélia: Vissza az első káprázatig Víctor Erice
LINA WERTMÜLLER
Csantavéri Júlia: Olasz macsók Lina Wertmüller (1928-2021)
ÚJ RAJ
Kovács Kata: Egy tudatfilmes a tévében Josephine Decker
UKRÁN APOKALIPSZIS
Baski Sándor: Végtelen háború Ukrán filmek
Benke Attila: Apokalipszis akkor és most Az orosz-ukrán háború filmdokumentumai
FESZTIVÁL
Csákvári Géza: Művészet a terítéken Berlin
Gerencsér Péter: Go West! Cseh Filmkarnevál 2022
TELEVÍZÓ
Kolozsi László: Soha, sehol, senkinek Vitézy László: Az énekesnő
Déri Zsolt: Warhol utolsó szerelmei Andy Warhol naplói
FILM / REGÉNY
Roboz Gábor: A másik örvénye Paticia Highsmith / Adrian Lyne: Mélyvíz
KRITIKA
Varró Attila: Panelsztorik Jacques Audiard: Ahol a Nap felkel Párizsban
Kolozsi László: Kitty a Naplóból Ari Folman: Hol van Anne Frank?
Huber Zoltán: Minden, mindenhol, mindenkor Van remény
MOZI
Sándor Anna: Cyrano
Pazár Sarolta: Kivándorlók
Bonyhecz Vera: The Lost City – Az elveszett város
Baski Sándor: Oltári tévedések
Rudas Dóra: Katonafeleségek
Déri Zsolt: Prince And The Revolution: Live
Fekete Tamás: Rohammentő
Kovács Patrik: Morbius
STREAMLINE MOZI
Nagy V. Gergő: Disznó
Jordi Leila: Az én tavam
Tüske Zsuzsanna: Féltékenység
Kránicz Bence: Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor
Varró Attila: Színpadra született
Vajda Judit: Veronika Voss vágyakozása
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Papírmozi Dimenzióközi kalandok a mágusdoktorral
|
|
|
|
|
|
|
Streamline moziDisznóNagy V. Gergő
Pig – amerikai, 2021. Rendezte és írta: Michael Sarnoski. Kép: Patrick Scola. Zene: Philip Klein, Alexus Grapsas. Szereplők: Nicolas Cage (Rob), Alex Wolff (Amir), Adam Arkin (Darius). Gyártó: Pulse Films / AI Film / Endeavour Content. Forgalmazó: TVGo. Feliratos. 92 perc. A (film)művészet egy erdő – mondja Gianfranco Baruchello; és ebben a titkokkal és szellemekkel teli erdőben minden befogadó építhet egy otthont vagy búvóhelyet, bekuckózhatja magát életművek és alkotások rejtett odvaiba, adott esetben rátalálhat a legbensőbb félelmeire is. De arra talán még nagyobb az esély, hogy Nicolas Cage-re talál rá – elvégre a hollywoodi camp különnemű kultuszhőse, az abszurd tombolások nagymestere lényegében erdőszéli remetévé képezte magát a legutóbbi pályaszakaszában. A Mandy az Árny-hegység fenyveseiben gubbasztó művészpárról mesél, a Color out of Space a rengetegbe költözött családfőről tudósít, a Pig hőse pedig egy csövessé züllött ex-séf, aki az oregoni vadonban gombákat gyűjtöget – hogy aztán szeretett disznajának elrablása miatt újra visszatérjen a civilizációba. Ez a remetekarakter sosem festett még ennyire pocsékul: szőrzete lompos, mozgása lomha, arcán pedig odaszáradt vér díszeleg – amelyet a valaha nagyrabecsült konyhafőnök állhatatos büszkeséggel hordoz keresztül a cselekményvilágon. S mintha a háttérben virító, őszi falevelekre is ráfröccsent volna Nicolas Cage vére: testi-lelki fájdalma és életének sötét tudása láthatóan kisugárzik minden irányba, és nem kíméli a disznó keresése közben feltűnő ismerősöket (például valahai konyhai alkalmazottját, akihez dermesztő monológot intéz) meg az alkalmi sofőrjét sem (aki tátott szájjal figyeli a bűzhödt szakács igazságbeszédeit). Merthogy az elsőfilmes Sarnovski nem a kétes hírű előképek nyomvonalán jár: szórakoztatóan kretén bosszúfilm helyett a férfiúi gyász rezervált drámáját meséli – méghozzá a régivágású buddy-mozik laza narratív formájában. A sportkocsis szarvasgomba-dealer és a rosszkedvű disznóbarát szolid szövetséget épít az elegánsan komponált elbeszélés során, ami a színészsztár magánszámai helyett inkább a hetvenes évek legszebb férfiduettjeit idézi meg, Esőembertől a Madárijesztőig. A Disznó végső soron valódi komolyságot ad Cage világból kivonult alakjának – így az egyik masszívabb, délcegebb fának tűnik az életmű erdejében.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|