KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/május
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával
• Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa Csuja László – Nemes Anna: Szelíd
• Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 2. rész
• Lakatos Gabriella: A szerelmi szkepticizmus történetei Szerelemtől házasságig - 2. rész
• Bárdos Judit: Egy szorgos zseni Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
EMBEREK ÉS ANDROIDOK
• Pintér Judit Nóra: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
• Stőhr Lóránt: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
• Orosdy Dániel: Robotok a teljes idegösszeomlás szélén Frank Miller: Hard Boiled
• Zalán Márk: Emberek és replikánsok Szárnyas fejvadász
VÍCTOR ERICE
• Bácsvári Kornélia: Vissza az első káprázatig Víctor Erice
LINA WERTMÜLLER
• Csantavéri Júlia: Olasz macsók Lina Wertmüller (1928-2021)
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Egy tudatfilmes a tévében Josephine Decker
UKRÁN APOKALIPSZIS
• Baski Sándor: Végtelen háború Ukrán filmek
• Benke Attila: Apokalipszis akkor és most Az orosz-ukrán háború filmdokumentumai
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Művészet a terítéken Berlin
• Gerencsér Péter: Go West! Cseh Filmkarnevál 2022
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Soha, sehol, senkinek Vitézy László: Az énekesnő
• Déri Zsolt: Warhol utolsó szerelmei Andy Warhol naplói
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A másik örvénye Paticia Highsmith / Adrian Lyne: Mélyvíz
KRITIKA
• Varró Attila: Panelsztorik Jacques Audiard: Ahol a Nap felkel Párizsban
• Kolozsi László: Kitty a Naplóból Ari Folman: Hol van Anne Frank?
• Huber Zoltán: Minden, mindenhol, mindenkor Van remény
MOZI
• Sándor Anna: Cyrano
• Pazár Sarolta: Kivándorlók
• Bonyhecz Vera: The Lost City – Az elveszett város
• Baski Sándor: Oltári tévedések
• Rudas Dóra: Katonafeleségek
• Déri Zsolt: Prince And The Revolution: Live
• Fekete Tamás: Rohammentő
• Kovács Patrik: Morbius
STREAMLINE MOZI
• Nagy V. Gergő: Disznó
• Jordi Leila: Az én tavam
• Tüske Zsuzsanna: Féltékenység
• Kránicz Bence: Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor
• Varró Attila: Színpadra született
• Vajda Judit: Veronika Voss vágyakozása
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Dimenzióközi kalandok a mágusdoktorral

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor

Kránicz Bence


Apollo 10 ½ – amerikai, 2022. Rendezte és írta: Richard Linklater. Kép: Shane F. Kelly. Narrátor: Jack Black. Gyártó: Netflix Animation / Minnow Mountain Submarine. Forgalmazó: Netflix. Szinkronizált. 98 perc.

 

Isten keze, Belfast, Licorice Pizza: ünnepelt rendezők friss filmjei, amelyekben megejtő személyességgel elevenítik fel gyerekkoruk kisvilágát, egyúttal válaszokat keresnek arra a kérdésre is, mit fed el a nosztalgia. Hol ér véget az egykorvolt múlt valósága, és hol kezdődik a képzelet? Sorrentino, Branagh és P. T. Anderson után Richard Linklater is elkészítette a maga Amarcordját, ám valójában meg is előzte az említetteket. A hatvan felett járó rendező eddig is a múlt cserepeiből építette fel karrierje legfontosabb filmjeit. Texasi henyékről és kamaszkori tökéletlen időkről mesélt, és a Mielőtt-trilógiában éppen úgy a hétköznapi élet jelentőségteljes, ám azonnal tovatűnő pillanatait igyekezett lefilmezni, mint a Sráckorban.

Ám az Apollo–10,5 jóval többre vállalkozik a jóleső múltidézésnél. A kilencéves kisfiú szupertitkos NASA-küldetése, amellyel Neil Armstrongot is megelőzné a Holdra szállással, voltaképpen csak ürügy, hogy az író-rendező katalógusba rendezze a hatvanas évek végi, houstoni gyermekévek emlékképeit, rituáléit, popkulturális élményeit, ezerszer hallott apai viccektől az először látott 2001: Űrodüsszeiáig. A leltár fel is emészti a játékidő tetemes részét, ám éppen ez a lényeg: Linklater filmjét asszociációk és mellérendelések szervezik, miként Az élet nyomában-t, amelyben először használta az Apollo–10,5-ben is alkalmazott, a színészek mozgását és arcvonásait átrajzoló technikát. A hiperrealista animációs forma intim közelségbe hozza a múltat, de el is idegenít tőle, mint ahogy valójában a filmbeli családi harmónia is csak egy olyan szerző álma, akinek a szülei kiskorában elváltak. Minek nagyobb az esélye, hogy egy kisfiú feljut a Holdra, vagy hogy szerető családban nő fel? Linklater egyedi formavilágú, színesen kavargó filmje végül e kérdés csöndes melankóliája miatt lesz a Sráckor méltó párja és az életmű szívszorító szépségű darabja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15351