|
Év
2022/május
|
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával
Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa Csuja László – Nemes Anna: Szelíd
Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 2. rész
Lakatos Gabriella: A szerelmi szkepticizmus történetei Szerelemtől házasságig - 2. rész
Bárdos Judit: Egy szorgos zseni Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
EMBEREK ÉS ANDROIDOK
Pintér Judit Nóra: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Stőhr Lóránt: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Orosdy Dániel: Robotok a teljes idegösszeomlás szélén Frank Miller: Hard Boiled
Zalán Márk: Emberek és replikánsok Szárnyas fejvadász
VÍCTOR ERICE
Bácsvári Kornélia: Vissza az első káprázatig Víctor Erice
LINA WERTMÜLLER
Csantavéri Júlia: Olasz macsók Lina Wertmüller (1928-2021)
ÚJ RAJ
Kovács Kata: Egy tudatfilmes a tévében Josephine Decker
UKRÁN APOKALIPSZIS
Baski Sándor: Végtelen háború Ukrán filmek
Benke Attila: Apokalipszis akkor és most Az orosz-ukrán háború filmdokumentumai
FESZTIVÁL
Csákvári Géza: Művészet a terítéken Berlin
Gerencsér Péter: Go West! Cseh Filmkarnevál 2022
TELEVÍZÓ
Kolozsi László: Soha, sehol, senkinek Vitézy László: Az énekesnő
Déri Zsolt: Warhol utolsó szerelmei Andy Warhol naplói
FILM / REGÉNY
Roboz Gábor: A másik örvénye Paticia Highsmith / Adrian Lyne: Mélyvíz
KRITIKA
Varró Attila: Panelsztorik Jacques Audiard: Ahol a Nap felkel Párizsban
Kolozsi László: Kitty a Naplóból Ari Folman: Hol van Anne Frank?
Huber Zoltán: Minden, mindenhol, mindenkor Van remény
MOZI
Sándor Anna: Cyrano
Pazár Sarolta: Kivándorlók
Bonyhecz Vera: The Lost City – Az elveszett város
Baski Sándor: Oltári tévedések
Rudas Dóra: Katonafeleségek
Déri Zsolt: Prince And The Revolution: Live
Fekete Tamás: Rohammentő
Kovács Patrik: Morbius
STREAMLINE MOZI
Nagy V. Gergő: Disznó
Jordi Leila: Az én tavam
Tüske Zsuzsanna: Féltékenység
Kránicz Bence: Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor
Varró Attila: Színpadra született
Vajda Judit: Veronika Voss vágyakozása
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Papírmozi Dimenzióközi kalandok a mágusdoktorral
|
|
|
|
|
|
|
MoziPrince And The Revolution: LiveDéri Zsolt
Prince And The Revolution: Live – amerikai, 1985. Rendezte: Paul Becher. Szereplők: Prince, Jerome Benton, Lisa Coleman, Sheila E. Gyártó: PRN Productions. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 116 perc. A zseniális minneapolisi fekete dalszerző-producer-multiinstrumentalista-énekes Prince nagy áttörését az 1982-ben megjelenő 1999 című ötödik nagylemeze hozta meg slágereivel, de a csúcsra ’84-ben ért fel: önéletrajzi elemekben bővelkedő – The Revolution nevű kísérőzenekarának tagjait konkrétan saját keresztnevükön szerepeltető – Purple Rain mozifilmje az év tíz legnagyobb kasszasikere közé került, a több listavezető dalt fiadzó azonos című filmzenealbum pedig hat hónapon át vezette a Billboard-listát és a legtöbb példányban fogyó 1984-es lemez lett az amerikai piacon, sőt Grammy-díjai mellé még egy Oscart is nyert. Az 1985 tavaszáig tartó turnénak a New York állambeli Syracuse-ban március 30-án adott stadionkoncertjét világszerte élőben közvetítették a tévéállomások, majd Prince And The Revolution: Live címmel még ugyanabban az évben videókazettán is nagy sikert aratott – s most felújított hang- és képanyagát már mozikban is élvezhetik a 2016-ban elhunyt sztár rajongói. A két sikerlemez anyagára, illetve korabeli kiadatlan és B-oldalas dalokra épülő koncertprogramban a soul, R&B, funk és rock elemeket virtuóz és szexi popprodukcióvá keverő Prince egyszerre idézi meg olyan nagy előképeit, mint Little Richard, James Brown, Jimi Hendrix, Rick James és persze a Sly And The Family Stone, mely fehér tagokat és egyenrangú női zenészeket is bevonó felállásával nyilvánvaló mintául szolgált a Prince And The Revolution szivárványparádéjához (ahol a gitáros Wendy és a billentyűs Lisa ráadásul leszbikus szerelmespár volt). Az emeletes színpadra lifttel emelkedő, lépcsőkön és korlátokon akrobatikázó, tűzoltórúdon lecsúszó vagy épp fürdőkádba huppanó gitáros-zongorista-énekes a kétórás show első és utolsó blokkjára koncentrálja a nagy slágereket (a koncertfilm a When Doves Cry klipjének tükörjátékát is megidézi), sőt a ráadáshoz csatlakozik a turnén előzenekaroskodó ütőhangszeres-énekesnő Sheila E. és együttese, illetve a Purple Rain film női főszereplője, Apollonia is a vokáltriójával, a zárás pedig a katartikus címadó szám húszperces verziója.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|