KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/április
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Régi szép kritikusközhelyek A 60-as évek „bátor-filmjei”
• Herczeg Zsófia: „Ha látnám a Földet kívülről” Beszélgetés Bucsi Rékával
• Bartal Dóra: A cukormázon is túl Beszélgetés Visky Ábellel
• Szíjártó Imre: Vendégjátékok Orosz színészek magyar filmben
A CSEND MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Északi fény Skandináv klasszikusok
• Kránicz Bence: Ma is ropják valahol 120 éves A táncz
• Ádám Péter: A humor új hulláma Tati, a kívülálló
HOLLYWOODI HATÁRSÉRTŐK
• Greff András: Az ember, aki célra tartott John Huston utolsó évtizede
• Varró Attila: Ragadozók tora Női bosszúfilm
CSEH KORTÁRSAK
• Gerencsér Péter: Kimaxolt csehesség Jan Svěrák
• Varga Zoltán: Elveszett lelkek karneválja Kultmozi: Éjszaka a városban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szedlák Ádám: Utálja a világot, de ez kölcsönös Warren Ellis: Transmetropolitan
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Folytatni a képeket Jonny Greenwood
FILM ÉS VIDEÓJÁTÉK
• Nagy Eszter: Konzolvilágok A videójátékfilm
FESZTIVÁL
• Pazár Sarolta: Északi fények a nappaliban Finn Filmnapok
• Pauló-Varga Ákos: Traumaoldás és önkifejezés BIDF
• Murai András: Fájdalmak országa Új izraeli filmek
• Schreiber András: Nyelvében élnek tovább Perzsa nyelvleckék
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Az emlékezet démonai Két új holokauszt dokumentumfilm
• Roboz Gábor: Józan számítás Még egy kört mindenkinek
MOZI
• Huber Zoltán: A fészek
• Kovács Kata: Fuss
• Alföldi Nóra: Mese a barátságról
• Fekete Tamás: Monster Hunter – Szörnybirodalom
STREAMLINE MOZI
• Kovács Kata: Antigone
• Árva Márton: Nyom nélkül
• Parádi Orsolya: A boldogság titka
• Varró Attila: Amíg a háború tart
• Varga Zoltán: WolfWalkers
• Roboz Gábor: Cherry
• Margitházi Beja: A Norrtull csapat
• Huber Zoltán: Zulu
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Elvadult jövő, lidérces múlt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

A Norrtull csapat

Margitházi Beja

Nortullsligan – svéd, 1923. Rendezte: Per Lindberg. Írta: Elin Wagner regényéből Hjalmar Bergman. Kép: Ragner Westfelt. Szereplők: Tora teje (Pegg), Inga Tidblad (Baby), Renée Björling (Eva), Linnéa Hillberg (Emmy). Gyártó: Bonnierfilm. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 85 perc.

 

A Svéd Filmintézet friss felújításai közül a Netflix friss kínálatába bekerült 1923-as Norrtull csapat igazi, film- és nőtörténeti különlegesség: azoknak az előző századelőn Stockholmban dolgozó fiatal nőknek a hétköznapjaiba vezet be, akik nem akartak mindenáron házasodni, és férj-jelöltek felhajtása helyett önálló egzisztenciájuk kiépítésével voltak elfoglalva. Az eredeti történet szerzője igazi „bennfentes”, a korszak neves feminista írója és nőjogi aktivistája, Elin Wägner, akinek azonos című regénye már évekkel korábban szép sikert ért el. A könyv és a film is az irodai munkát végző, közös albérleten osztozó huszonéves lányok, Eva, Emmy, Baby és Pegg véd- és dacszövetségére helyezi a hangsúlyt, bemutatva, hogyan mentik meg egymást anyagi csődtől, munkahelyi túlkapásoktól, csalfa udvarlóktól, miközben mindannyian az emancipáció alapjait tanulják.

A Norrtull csapat a svéd film aranykorának végén készült, mikor a hazai gyártás éppen hanyatlani kezdett, és Mauritz Stiller, Victor Sjöström is Hollywoodba távoztak. Per Lindberg adaptációja sajátos: szinte kizárólag irodákban és lakásbelsőkben játszódik, a regény fordulatai, árnyalt reflexiói pedig a legérettebb karakterként és rezonőrként kiemelkedő Pegg monológjaiban, az átlagosnál hosszabb képközi feliratokon köszönnek vissza. A korábban csak színházban rendező Lindberg nem kísérletezik plánokkal, de a vágásban, montázstechnikában rejlő lehetőségek sem hozzák különösebben lázba, érezhetően a színészvezetés és a térben komponálás az igazi terepe. Ritmusérzéke miatt azonban nem ül le, vagy nehezedik el teljesen az elbeszélés, melynek hangulatát elsősorban a Pegg-et alakító Tora Teje fajsúlyos jelenléte és visszafogott gesztusai formálják. A film száz év múlva is működik tehát, de ha valaki nehezen tud „néma” némafilmeket nézni, a zenei kíséretről magának kell gondoskodnia, a film felújításának ez ugyanis nem volt része.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14884