KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/április
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Régi szép kritikusközhelyek A 60-as évek „bátor-filmjei”
• Herczeg Zsófia: „Ha látnám a Földet kívülről” Beszélgetés Bucsi Rékával
• Bartal Dóra: A cukormázon is túl Beszélgetés Visky Ábellel
• Szíjártó Imre: Vendégjátékok Orosz színészek magyar filmben
A CSEND MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Északi fény Skandináv klasszikusok
• Kránicz Bence: Ma is ropják valahol 120 éves A táncz
• Ádám Péter: A humor új hulláma Tati, a kívülálló
HOLLYWOODI HATÁRSÉRTŐK
• Greff András: Az ember, aki célra tartott John Huston utolsó évtizede
• Varró Attila: Ragadozók tora Női bosszúfilm
CSEH KORTÁRSAK
• Gerencsér Péter: Kimaxolt csehesség Jan Svěrák
• Varga Zoltán: Elveszett lelkek karneválja Kultmozi: Éjszaka a városban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szedlák Ádám: Utálja a világot, de ez kölcsönös Warren Ellis: Transmetropolitan
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Folytatni a képeket Jonny Greenwood
FILM ÉS VIDEÓJÁTÉK
• Nagy Eszter: Konzolvilágok A videójátékfilm
FESZTIVÁL
• Pazár Sarolta: Északi fények a nappaliban Finn Filmnapok
• Pauló-Varga Ákos: Traumaoldás és önkifejezés BIDF
• Murai András: Fájdalmak országa Új izraeli filmek
• Schreiber András: Nyelvében élnek tovább Perzsa nyelvleckék
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Az emlékezet démonai Két új holokauszt dokumentumfilm
• Roboz Gábor: Józan számítás Még egy kört mindenkinek
MOZI
• Huber Zoltán: A fészek
• Kovács Kata: Fuss
• Alföldi Nóra: Mese a barátságról
• Fekete Tamás: Monster Hunter – Szörnybirodalom
STREAMLINE MOZI
• Kovács Kata: Antigone
• Árva Márton: Nyom nélkül
• Parádi Orsolya: A boldogság titka
• Varró Attila: Amíg a háború tart
• Varga Zoltán: WolfWalkers
• Roboz Gábor: Cherry
• Margitházi Beja: A Norrtull csapat
• Huber Zoltán: Zulu
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Elvadult jövő, lidérces múlt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Még egy kört mindenkinek

Józan számítás

Roboz Gábor

Vinterberg Dánia legjobb színészére építve, családbarát formában dolgozta fel a rendszeres alkoholfogyasztás veszélyeit.

 

Thomas Vinterberg korai munkáival olyannyira bebetonozta magát a szerzői produkciókat kereső nézők körében, hogy egy-egy új bemutatójára a mai napig felfigyel a művészfilmes sajtó is, holott az utóbbi évtizedben ugyanúgy angol nyelven is forgató tömegfilmes lett, mint a szintén dán Susanne Bier és Niels Arden Oplev. A harminc éve pályán lévő rendező a közelmúltban bebizonyította, hogy kosztümös szerelmi melodrámától kis költségvetésű drámákon át tengeralattjárós thrillerig számos műfajban otthonosan mozog, a Kurszk után pedig idén újra dán nyelven készített egy első blikkre személyesebb hangvételűnek tűnő egészestést.

A máris sokszoros díjnyertes, köztük több Európai Filmdíjjal kitüntetett Még egy kört mindenkinek négy középiskolai tanár történetét meséli el, akiknél egy vacsora alkalmával szóba kerül Finn Skårderud pszichiáter egyik – tudományosan nem alátámasztott – gondolata, amely szerint az ember a szükségesnél 0.05%-kal alacsonyabb véralkoholszinttel jön a világra. Az életközepi krízisben szenvedő férfiak következtetése alapján a boldog élet kulcsa az lehet, hogy minden nap reggeltől estig elegendő mennyiségű alkoholt visznek be a szervezetükbe, és az ötleten felbuzdulva titokban kísérletezésbe kezdenek.

Hiába derült ki annak idején, hogy Vinterbergnek van érzéke a szatírához (Kedves Wendy!), ezúttal nem ebbe az irányba viszi el az alapötletet, a gyakori forgatókönyvírótársaként ismert Tobias Lindholmmal közösen jegyzett filmben túlzások nélkül ábrázolja főhősei sajátos wellnessprogramját. Bár eleinte úgy tűnhet, a film Lindholm kézjegyét magán viselve egy férfi közösség bemutatására koncentrál majd, hamar kiderül, hogy a rendezőt egyéni sorsok érdeklik, amelyeket egytől egyig valamilyen hiány határoz meg. Friss munkája ugyanakkor fényévekre van a Submarino és A vadászat fojtogató hangvételű drámáitól, és központi témája mellett hangnemkeverése okán is inkább A kommunához áll közel. Bár Vinterberg nem egy Apatow, a midlife crisis általában több-kevesebb humorral bemutatott problémáját a játékidő első felében ő is oldottabb stílusban dolgozza fel, egy ponton még rövid archív felvételeket is beszúr részeg vagy legalábbis annak tűnő politikusokról.

Persze a rendező érezhetően globális piacra dolgozva nem teheti meg, hogy az alkoholfogyasztást népszerűsítő kampányfilmmel álljon elő, vagy hogy akár csak elbagatellizálja a témát, különösen, hogy egy dialógban („Ebben az országban mindenki eszeveszetten piál”) és egyes interjúiban is utal rá, munkájával napjaink dán társadalmának egy valós problémájára kíván reflektálni. Keveseket fog meglepni, hogy végkövetkeztetése szerint a rendszeres ivás nem összeegyeztethető a rendezett polgári életmóddal, de bármennyire is nehéz nem példabeszédként tekinteni egy ilyen történetre, Vinterberg elbeszélői rutinjának köszönhetően sikeresen elkerüli a prédikálást. Bár aktuális munkája látszólag távol áll nagy költségvetésű produkcióitól, és felkerült a legtöbb szakmai portál évösszegző listájára, valójában ezúttal is ugyanaz a tömegfilmes ambíció hajtja, aminek köszönhetően külföldön is sikeres mesterember lett. A rendező tartózkodik a provokatív morális kérdésfelvetésektől, nem él semmilyen rendhagyó narratív vagy formai eszközzel, és a finálét alkotó, egyébként szórakoztató táncjelenettel még útravaló üzenetet is csomagol a nézőnek. Az inkább csak Mads Mikkelsen szokásosan magas színvonalú alakításáról emlékezetes Még egy kört mindenkinek pontosan olyan klasszikusan megformált dráma, amilyenekből a dán filmgyártás a kétezres években már rengeteget kitermelt, csak azoknak jó részét nem tudta nemzetközi sikerre vinni rendezői hírnév.

 

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK (Druk) - dán, 2020. Rendezte: Thomas Vinterberg. Írta: Tobias Lindholm. Kép: Sturla B. Grovlen. Szereplők: Mads Mikklesen (Martin), Thomas Bo Larsen (Tommy), Lars Ranthe (Peter), Magnus Millang (Nikolaj), Maria Bonnevie (Anika). Gyártó: Zentropa Entertainments. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 115 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14876