|
|
MoziPrédákKovács Patrik
Haunt – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Bryan Woods és Scott Beck. Kép: Ryan Samul. Zene: tomandandy. Szereplők: Katie Stevens (Harper), Will Brittain (Nathan), Lauryn Alisa McClain (Bailey), Andrew Caldwell (Evan). Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 92 perc. Forgatókönyvíróként Bryan Woods és Scott Beck, a Hang nélkült is jegyző alkotópáros szerzett már néhány kreditet, rendezői minőségükben viszont eddig nem csillogtattak kimagasló erényeket. Legújabb közös projektjük, a Prédák kedvéért azonban ismét elfoglalták a direktori széket. A két rutinos horrorspecialista kifejezetten a halloweeni szezonra időzítette friss rémmeséjét, ehhez képest fiatal hőseik már a nyitányban messzire rugaszkodnak a világító töklámpásoktól és a vámpírkosztümben tomboló örökifjaktól, hogy egy útmenti kísértetház vendégszeretét élvezzék. Valójában brutális kínzókamra várja őket, és – a nyolcvanas évek legjobb slasher-hagyományait követve – számuk annak rendje és módja szerint fogyatkozni kezd, ám sajnos ugyanez a sors vár a néző agysejtjeire is. Woods és Beck voltaképpen a Horror Parkot keresztezték a Végtelen útvesztőhöz hasonló, zárt térre komponált csapdathrillerekkel. Mindez ígéretesen is hangzik, ám a bonyodalmak csigalassúsággal bontakoznak ki, a cselekményépítésben az író-rendezők klisét klisére halmoznak, színvonalas sokkhatások helyett pedig menetrendszerűen érkező jump scare-ekkel szúrják ki a közönség szemét. A felvonultatott karaktertípusok a klasszikus slasher-eket idézik, azzal a különbséggel, hogy ezen hősöknek jószerivel nincsenek kiforrott jellemvonásaik – ezért aztán sem kárörvendeni, sem búslakodni nem fogunk, amikor titokzatos rosszakaróik egymás után küldik őket a mészárszékre. Néhány jelenet a maga kendőzetlen brutalitásával megdobogtathatja a horrorfanatikusok szívét, ám hiába a borongós éjszakai képek, a Prédák adós marad az ólmosan nyomasztó, bőr alá kúszó atmoszférával, melyet a felütés megelőlegez. Kár ezért a néhány ritka pillanatában szórakoztató, de egyébként végtelenül banális és jellegtelen tucathorrorért. Woods és Beck számára még messze a rendezői áttörés.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|