KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/november
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Varió egy témára Sára Sándor képi világa
• Pólik József: Az elrabolt emlékezet A Rákosi-korszak történelmi filmjei – 2. rész
• Zalán Márk: „Közfeladatot látunk el” Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Kránicz Bence: Dr. Jekyll és Mr. Hyde az erdélyi havasokban Beszélgetés Bagota Bélával
• Benke Attila: Hóba temetett bűnök Valan – Az angyalok völgye
• Herczeg Zsófia: „A képzés a hallgatóért van” Beszélgetés Kiss Melindával
VESZÉLYES GYEREKKOR
• Soós Tamás Dénes: Beszélnünk kell Benniről Beszélgetés Dr. Herczog Máriával és Dr. Máté Gáborral
• Schubert Gusztáv: Örvényben Kontroll nélkül
FILM / SZÍNHÁZ
• Darida Veronika: Kegyetlenség és provokáció Pasolini és Fassbinder színháza
BŰNFILM
• Kovács Patrik: A lázadó mester Hitchcock és az európai modernizmus
• Szíjártó Imre: Zárt rendszerek Lengyel bűnfilmek és politika
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Bűnös jellemek Ed Brubaker – Sean Phillips: Criminal
STREAMLINE MOZI
• Pernecker Dávid: Befejezetlen valóság Kate Purdy és Raphael Bob-Waksberg: Undone
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hatalmas nagy hazugságok Velence
• Baski Sándor: Fények az éjszakában CineFest 2019
KRITIKA
• Kolozsi László: A hegyek ura Monos
• Szalkai Réka: Lélekrablók Lótolvajok
KÖNYV
• Kovács Patrik: Bergman beájulna Kránicz Bence – Lichter Péter: Kalandos filmtörténet
MOZI
• Kovács Kata: Cseng mester konyhája
• Baski Sándor: A legfehérebb nap
• Nevelős Zoltán: Ragadozók
• Roboz Gábor: Amundsen
• Huber Zoltán: Az aszfalt királyai
• Fekete Tamás: Pavarotti
• Alföldi Nóra: Szerelemre kattintva
• Benke Attila: Gemini Man
• Vajda Judit: NászszezON
• Tüske Zsuzsanna: Demóna: A sötétség úrnője
• Kovács Patrik: Prédák
• Varró Attila: Rambo V: Utolsó vér
DVD
• Pápai Zsolt: Ray
• Kránicz Bence: Színház a világ
• Gelencsér Gábor: A két korona – Szent Maximilian Kolbe atya élete
• Kovács Patrik: Rés a pajzson
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A legfehérebb nap

Baski Sándor

Hvítur, Hvítur Dagur – izlandi, 2019. Rendezte és írta: Hlynur Palmason. Kép: Maria von Hausswolff. Zene: Edmund Finnis. Szereplők: Ingvar Sigurðsson (Ingimundur), Ída Mekkin Hlynsdóttir (Salka), Hilmir Snaer Guðnason (Olgeir), Elma Stefania Agustdóttir (Elín). Gyártó: Icelandic Film Center / Join Motion Pictures. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 109 perc.

 

Hlynur Palmason bemutatkozó rendezése, a Téli fivérek az elsőfilmes szindróma több tünetét is felmutatta a hiányzó fókusztól az eklektikus témafelvetéseken át a ritmuszavarokig, A legfehérebb napot látva viszont egyértelmű, hogy az izlandi alkotó szándékosan nyúl szabálytalan megoldásokhoz. Eddigi két filmje közt a kapocs a vidéki kisközösség mint helyszín és közeg, és az elszabaduló hajóágyúként viselkedő maszkulin főhős. Míg a Téli fivérek főszereplőjének testi és lelki egészségét a bányamunka és az alkoholfüggőség kezdi ki, addig A legfehérebb nap ex-rendőre a felesége halálát képtelen feldolgozni. A hallgatag férfi a lánya családjának szánt hétvégi ház felújítására és unokája nevelésére fordítja energiáit, és közben nyomozásba kezd a végzetes autóbaleset körülményeit illetően.

Palmason nem a krimi vagy a thriller konvencióit követi, a megfejtésre váró rejtélyeknél Ingimundur fájdalmasan lassú gyászmunkájának bemutatása sokkal fontosabb. Felesége elvesztése óta a férfi a múltban él, ezért számára az idő is máshogy telik, amit a rendező hol hosszan kitartott jelenetekkel, hol költői time lapse-videókkal illusztrál. A kontrollvesztés folyamata is hitelesebb ebben a formában, Ingimundur nem egyik pillanatról a másikra válik közveszélyes figurává, jelentéktelennek tűnő hétköznapi epizódok sora vezet el az agresszió kitöréséig. A rendezőnek ugyanakkor, a főszereplő pszichológiai portréjának megrajzolása mellett, láthatóan a közegről is lenne mondanivalója. A legfehérebb nap nemcsak az izlandi élet ritmusát próbálja érzékeltetni, vagy, hogy miként működik egy olyan közösség, ahol mindenki ismer mindenkit, de a helyiek sajátos kötődését is a rideg természeti környezethez, ami az erőszakhoz és a halálhoz való viszonyukat is meghatározza. A Téli fivérekhez hasonlóan A legfehérebb nap is erősen próbára teszi a néző türelmét és empátiáját a főszereplő iránt, de mint mozgókép hipnotikus hatású, köszönhetően többek közt Edmund Finnis atmoszferikus zenéjnek, Maria von Hausswolff 35 mm-re forgatott képeinek és az ikonikus izlandi színész, Ingvar E. Sigurðsson ösztönös jelenlétének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14324