|
|
|
MoziA jelenésVajda Judit
L’apparition – francia, 2018. Rendezte:
Xavier Giannoli. Írta: Jacques Fieschi és Marcia Romano. Kép: Eric Gautier.
Szereplők: Vincent Lindon (Mayano), Galatée Bellugi (Anna), Patrick d’Assumçao
(Borodin), Elina Löwensohn (Villeneuve), Alicia Hava (Meriem). Gyártó: Curiosa
Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos.
144 perc.
A
mostani francia filmdömpingben egyre rosszabb alkotások jutnak el hozzánk. Az
egy kaptafára készült érdektelen-humortalan romkomokhoz képest üdítő kivételt
jelent Xavier Giannoli alkotása – mert máshogy rossz, mint a közelmúltban
látott francia művek. A jelenés
súlyos dráma, amely a hit kérdését járja körbe. Főhőse egy francia riporter,
aki a legveszélyesebb háborús zónákban tevékenykedik, és az életveszélyes munka
során nemrégiben veszítette el egy közeli kollégáját. Ha tehát valakire ráférne
egy kis hit és vigasz, az épp Jacques Mayano, akit szinte karmikusan talál meg
egy vatikáni püspök, hogy felkérje: vezesse le azt a vizsgálatot, amit egy
fiatal lány ügyében folytatnak, akinek állítólag jelenése volt: egy
domboldalban alakot öltött előtte Szűz Mária.
A
film nyomasztóan lassú tempóban, több valós időben játszódó jelenetet
alkalmazva mutatja be a kihallgatást és az ehhez kapcsolódó eseményeket –
tévedünk, ha azt hisszük, ez valami izgalmas inkvizíciós tevékenység: valójában
egy hosszadalmas és körülményes hivatalos eljárás, amit a rendező vélhetően
azért tart olyan fontosnak ilyen részletességgel bemutatni, hogy átéljük azt az
utat, amin a hős keresztülmegy, és lássuk, honnan hova jut el a végére.
Ebben az útban azonban sokáig semmi érdekes nincsen; jellemzően másfél
óra is eltelik (a két és félórás játékidőből), amíg Giannoli eljut a központi
témához és felmutat egy bibliai áthallásokkal teli izgalmas történetet,
amelyben a Szűzanya többféle formában is megjelenik, Jacques-nak pedig el kell
választania az ocsútól a tiszta búzát, azaz kideríteni, melyik az igazi. Mivel
azonban ezt az izgalmas problémát az alkotó túl későn veszi elő, egyrészt már
nem tudunk azonosulni a szomorú szemű, mélabús újságíróval, másrészt a film nem
oda fut ki, ahova időhúzás nélkül kifuthatott volna – a katarzis így elmarad.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
