KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hiába futsz

Barotányi Zoltán

 

Már megszoktuk, hogy nem telhet el hónap új Jean-Claude Van Damme-film nélkül, meg sem lepődünk az újabb s újabb opuszokon. Legfeljebb arra kell figyelnünk, hogy az elbizakodott rendezők holmi egyénieskedéssel, saját ötletszörnyeikkel nem dúlják-e fel a Hős makulátlan mitológiáját. Nos, örömmel jelenthetem: az ikonosztáz érintetlen. Szent Jean-Claude szeplőtelen tisztaságban tündöklik. Az általa megformált figura persze – múlandó burok – rosszfiú. Ezúttal rabomobilból lép meg, szökése alkalmat ad az alkotóknak arra, hogy bemutassák egy puskagolyó röppályáját, egészen a mulatságos becsapódásig, melyet az áldozat meglepve, kínos fintorgással fogad. A szökött fegyenc ezután bujdokol a vadonban, mint Sobri Jóska, míg ki nem tör belőle a – már korábbi filmjeiből ismert – családi ösztön. Hipp-hopp máris egy kétgyermekes, csinos, fiatal özvegy (Rosanna Arquette) mellett terem, előzőleg persze meglesi őt fürdés közben – hiába, voyeurből lesz a legjobb kandúr. Mivel keveset beszél, tudható, hogy verekedni fog – s lám, Van Damme szokott módon el is intéz mindenkit: a főgonoszt egyenesen a levegőben úszva (kínai figura!) lövi szitává – így dolgavégeztével nyugodt lelkiismerettel térhet meg második otthonába, a börtönbe.

A filmben megtörténik minden, mi egy tisztességes J-C. V. D.-filmben meg kell, hogy essen: a világrend végül helyreáll. Szemünk telve könnyel, agyunk tanulsággal, szívünk reménységgel – ha ezt megúsztuk, a többi már csak jutalomjáték lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1316