KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halhatatlan szerelem

Békés Pál

 

Ki ne vágyna az örök ifjúságra? Ki ne töprengett volna már azon, miféle elixír vagy gépezet szükséges hozzá? Csak a kamaszokat hagyja hidegen az ilyesmi, lévén hogy kamaszkorban az ifjúság mindenképpen örök, meg azután olyankor rengeteg a dolga az embernek. McCormick kapitány azonban már jócskán kinőtt a gyerekkorból, amikor kómába zuhan szerelme, s a férfi depressziója mélypontján hirtelen felindulásból jelentkezik egy kétes kimenetelű experimentum alanyául. A búbarázdált homlokú berepülő pilótát kísérletező kedvű orvosbarátja jegeli, hogy majdan egy boldogabb jövőre ébredjen. (Micsoda pompás kapszulába temetik a kapitányt! Már megérte! Nyughely ennél szebb nem lehet, az 1939-es évjáratúra tervezett hibernáló készülék pazar szelepeivel, kallantyúival, kerekeivel gőzmozdonyt idéz – szpesöleffektek ugyan kissé túllőttek a célon, és stiláris értelemben túl messzire hátráltak vissza az időben, mivel a kapszulán itt-ott a húszas évek formavilága is fölfedezhető – mindazonáltal le a kalappal a dizájnbravúr előtt. Úgy elnéztem volna még. Igen fájlalom, hogy a film csupán másfél percet fecsérel erre a csodára.) A fennmaradó időt az adminisztratív tévedés következtében egy helyett ötvenhárom évvel később életre kelt berepülő pilóta kalandjai töltik ki. Hát elég megrázó élmény a föltámadás, az egyszer biztos. Elsősorban annak, aki föltámad. A daliás pilóta egyik ámulatból a másikba esik. Például üzenetrögzítő készülékek vannak. Meg számítógépek. Még jó, hogy rendszerváltás nem történt, mert az ott ritka mint a fehér holló, és csak szaporítaná a kapitány gondjait. Melyek amúgyis elég nagyok, mert a kísérlet csak részeredményekre vezetett: a kapitány rohamosan öregszik és másfél óra alatt eléri valóságos, nyolcvan év fölötti életkorát. A természeten nem lehet kifogni, jegelés ide vagy oda, megint nem fedezték fel az örökifjúság titkát. A kapitány hamarosan agastyánmódra rogyadozik, és mindennek vége. Egyebek közt a filmnek is. Happy end nincs? De van! A kómából föltámadott leány – szintén nyolcvan körül – vele együtt támolyog.

Alaposabb meggondolás után úgy látom, hogy a filmnek súlyos üzenete van. És pedig ez: bár az ifjúság nem örök, a szerelem az igen! Kábé. Azért ezt jó tudni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1312