KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kéz, amely a bölcsőt ringatja

Turcsányi Sándor

 

Kültelki gyermekkorom kedvenc „filmcímei”: A vak asszony visszanéz, Véres lábnyomok a levegőben. Meg Az özvegy tehén bosszúja, ki gondolta volna, hogy ezt majd egyszer látjuk még.

Most. Két, tíz-tizenöt percig izgalmas amerikai színésznő (sztárjelöltek: egyik szőke, másik barna) kábé kétórás viadala. A cél egymás lerombolása, illetve a néző épülése.

Amerikai mintacsalád egy fogpaszta-poszterről (falvédőről): velejéig hűséges férj, asztmás asszonyka és a kis Barbie, a ma született (G. I.) Joe. A jóindulatú, ámbár teljesen degenerált néger szolga és a gyanús dadus.

Csak a szereplőknek gyanús, a nézőnek nem. Neki meg van mondva fehéren-feketén: hamis a dada. A bajok régebben kezdődtek, még a kis G. I. születése előtt. A szent család együttes erővel följelentette a nőgyógyászt, mert az nem kesztyűs kézzel bánt a várandós anyukával. Erre föl más szülők is panaszt tettek a szatirikus doktor ellen, aki ijedtében jól főbelőtte magát. Ezzel a dolgok elrendeződni látszottak, mindenki boldog lett, illetve megboldogult, a kéjgyógyász terhes özvegye elvetélt. Hát nem szép?! Jólesik leírni: és ez még csak az első öt perc.

A többit már sejthetjük. A kéz, amely a bölcsőt ringatja mindezek ellenére megteszi a magáét. Lassan elszenderedem, s ha követem a film szellemét, álmom lidérces bár, de örök.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1315