KritikaKémek hídjaHidegháborús hősökPápai Zsolt
Spielberg-modor, Coen-humor.
A hollywoodi film az értékszemléletét
tekintve kötött alakzat, az alapelemei állják az idők viharait, efemer
filmtörténeti periódusokat nem számítva alig változtak. A hollywoodi filmek
alapján olybá tűnik, az országban bárki sokra viheti, mert mindenki a
farzsebében hordja a marsallbotot, az Egyesült Államok pedig a létező világok
legjobbika, ahol még akkor is jó, ha egyébként véletlenül éppen rossz élni, és
ahol – mint a happy end jelzi – bármely probléma megoldható. A mindenkori hollywoodi
mesterek bravúrja, hogy az USA önreklámját globálisan vonzóvá képesek tenni.
Steven Spielberg új
munkája is ilyen: rabul ejti az európai tekintetet, jóllehet az amerikai
önfényezés non plus ultrája, iskolai szemléltető ábrája. A valós alapú, feszült
kémhistória a hidegháború semmiből jött hősének, a kispályás biztosítási perek
világából a nagypolitika frontvonalába csöppenő ügyvédnek, James B. Donovannek
állít emléket (akinek Hollywood-kompatibilis figurája furcsa módon eddig csak egyszer
tűnt fel mozgóképen, mégpedig Delbert Mann 1976-os, Francis Gary Powers: The True Story of the U-2 Spy Incident című, tévés
dokudrámájában). Donovan az ötvenes évek végén a „dekonspirálódott” Rudolf Abel
szovjet kém védőügyvédjeként lett országosan ismert, majd főszerepet játszott a
kettészakadt Berlinben az USA és a Szovjetunió közötti titkos fogolycserében
is, amelyben az alku egyik alanya éppen Abel volt.
A Kémek hídja könnyed és kompakt munka, az alapos műfajismeret, a
különböző hangnemeket mérnökien keverő metódus, valamint a ragyogó ritmus emeli
átlag fölé. Témája, dramaturgiája, színvilága miatt a Münchenhez áll legközelebb az életműben, de jobban sikerült annál,
híján van ugyanis a haszontalan kitérőknek. Spielberg patikamérlegen méri a
feszültséget, és még melodráma-vonzalmát is takarékra állítja, néhány hatásvadász
premier plánon kívül csak a zárlatra tartogat – igaz, nem keveset – belőle,
továbbá Donovan és Abel viszonyának bemutatásához használja. Utóbbiak kapcsolatának
rajza épp ezért ellentmondásos: itt Spielberg egyrészt ügyesen adaptálja az
üldöző és üldözött közötti hasonlóságot nyomatékosító metaforát (amit olyan
remekművek használtak ki, mint Peckinpah Vad
bandája és Pat Garrettje, Milius Dillingere vagy Mann Szemtől szembenje), mindazonáltal kicsit
túllő a célon, amennyiben a zárlatra szívélyesnek mutatja a felek viszonyát.
A film legmeglepőbb
eleme a humora. Spielbergnek a humor sosem volt erőssége („Nem vagyok vicces
srác” – fogalmazott tűpontosan fekete komédiája, a Meztelenek és bolondok fiaskója után), most azonban, centikre a
hetventől, sikerült a rendezőnek átlépnie a saját árnyékát. Ehhez a
forgatókönyvet jegyző – pontosabban Matt Charman eredeti szkripjét újraíró –
Coen fivérek is kellettek. Bevonásuk a projektbe mindazonáltal kockázattal is
járt, egyrészt mert erős stílusú alkotókról van szó, akik képesek egyéniségükhöz
hajlítani bármely történetet, másrészt számos munkájukban éppen hogy a
hollywoodi filmek – köztük az utóbbi évtizedek Spielberg-opusai –
értékszemléletét fricskázták. Spielberg vállalta a rizikót, de nem hagyta, hogy
a Kémek hídja gyenge pastiche-sá (Coen-imitációvá)
alakuljon, vagy ami még rosszabb: a mostanra végtelenül unalmassá vált posztmodern
műfajjátékok számát gyarapítsa. Nem történelmi börleszk született tehát, hanem
a műfaji hagyományokat tisztelő, egyúttal finom humora révén a hidegháború
abszurditását nyomatékosító mozi. Bár akad jelenet, amely élénk Coen-inspirációt
mutat (lásd az Abel állítólagos családját bevezető szekvenciát), Spielberg vasmarokkal
fogja a filmet.
A forma konvencionális, de
apró vizuális ötletek színesítik. Mint például a nyitányban, ahol a
mimikahiányos orosz kém az önportréját festi (nehéz eldönteni, hogy a valódi
arc vagy a másolata kiismerhetetlenebb), de említhetőek a végig következetesen
alkalmazott, mégsem tolakodó átélezések is (azaz a fókusz áthelyezése egy
snitten belül a kép előteréből a hátterébe, vagy fordítva), amik mintegy azt
sugallják, hogy a látható – vagy ha tetszik: a fókuszált – képek mögött (előtt)
titkolt jelentések bújhatnak meg.
A Kémek hídja egészében egy hetven felé közeledve is jó állóképességű,
egyúttal – mint a humor bevonása jelzi – megújulni kész rendezőt mutat. A
megújulási vágy azonban Spielberg eredeti kvalitásait nem erodálta: hihetetlen,
hogy az amerikai kiválasztottság-tudat propagandafilmje ilyen vonzó legyen.
KÉMEK HÍDJA (Bridge of Spies) -
amerikai, 2015. Rendezte. Steven
Spielberg. Írta: Matt Charman, Ethan és Joel Goen. Kép: Janusz Kaminski.
Zene: Thomas Newman. Szereplők: Tom Hanks (Donovan), Austin Stowell (Abel), Amy
Ryan (Powers). Gyártó: Amblin Entertainment / Dreamworks / Fox 2000.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
141 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 42 átlag: 5.74 |
 |
|
