|
|
|
MoziA házbanVincze Teréz
Dans la maison – francia, 2012. Rendezte és írta: Juan Majorga darabjából Francois Ozon. Kép: Jérome Alméras. Zene: Philippe Rombi. Szereplők: Fabrice Luchini (Germain), Ernst Umhauer (Garcia), Kristin Scott Thomas (Jeanne), Emmanuelle Seigner (Esther), Bastien Ughetto (Rapha). Gyártó: Mandarin Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 105 perc.
A Gustave Flaubert Gimnázium éppen induló
tanévének forradalmi újítása: a tradicionális iskolai egyenruha újrabevezetése.
Hősünk, az irodalomtanár nincs különösebben lenyűgözve a revolúciónak efféle
megnyilvánulásától, azonban hamarosan kárpótlást nyer: az egyformán öltözött és
egyformán borzalmasan fogalmazó diákok között felbukkan egy tehetséges fiú:
zavarba ejtő házidolgozatában, egy délutánról mesél, melyet egyik jómódú
osztálytársának otthonában töltött. Miközben a tehetséges diák pártfogolása
újra felébreszti a fásult tanárban a hivatása iránti lelkesedést, a fiú által
továbbírt történet keltette leküzdhetetlen kíváncsisága komoly bajba sodorja.
Bizonyos
értelemben Ozon 2003-as Uszoda című
filmjének párdarabja a friss mű. Ott egy idősebb irodalmár (egy írónő) életét
és képzeletét forgatja fel egy fiatal lány, majd válik a film irodalom és élet,
fikció és valóság sajátos keverékévé. A valóságos, az elmesélt vagy elképzelt,
a leírt és a felolvasott különös összegabalyodásával van dolgunk a mostani
történetben is, ezúttal egy idősebb férfi életét egy fiatal fiú forgatja fel.
Jelen van most is Ozon sajátos védjegye: a kóbor szexuális feszültség, ami
általában nem a legszokványosabb helyeken bukkan fel a történeteiben. A tanárát
írásművén keresztül démoni magabiztossággal behálózó és őt a kíváncsiság
örvényébe belerántó fiú pedig Pault idézi Haneke Funny Games című filmjéből, aki rideg kíméletlenséggel csapott le
gyanútlan burzsoá áldozataira.
Írás és
újraírás, a felolvasás és az azzal párhuzamosan megelevenedő képek izgalmasan
játszadoznak irodalom és film viszonyának kérdésével. Néha mintha kifejezetten
az irodalom és az olvasás mágiáját reklámozná Ozon, ugyanakkor a tanár
feleségéhez, aki egy művészeti galéria vezetője, kapcsolódó történetszálban
élvezettel gúnyolódik a kortárs képzőművészeten. Egy film a képzőművészet
impotenciájáról és történetmesélés hatalmáról.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 841 átlag: 5.59 |
 |
|
|
|
