KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
   2013/március
TERRORMOZI
• Géczi Zoltán: Az amazon háborúi Kathryn Bigelow
• Baski Sándor: Az elnök sorozata Homeland – A belső ellenség
FRIEDKIN
• Csiger Ádám: Portyán Hollywoodban William Friedkin
• Orosdy Dániel: Az elveszett cirkálás Kultmozi: Portyán
GÖRÖG ÚJ HULLÁM
• Pálos Máté: Idomított kutyák A görög újfilm
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: Chytilová „százszorszép” filmjei – 2. rész A harmadik jelentés
G-MAN FILMEK
• Pápai Zsolt: Szolgáló és védő gengszterek Klasszikus G-Man-filmek
• Varró Attila: Kész mozi Paul Lieberman: Gengszterosztag
• Sepsi László: Felnőni a feladathoz Gengszterosztag
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Önismereti tréningek Tévéhősök identitásválságban – 2. rész
KÖNYV
• Kelecsényi László: Godard – mindörökké JLG – Jean-Luc Godard dicsérete…
MOZIPEST
• Kolozsi László: Nekünk legyen mondva Nekem Budapest
HATÁRSÁV
• Nagy V. Gergő: Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata Gyógyhatás
KRITIKA
• Margitházi Beja: Az Ördög háta mögött Dombokon túl
• Horváth Eszter: A lét kerekén Horváth Eszter
• Margitházi Beja: Közel, Európában Agnieszka Holland: Olthatatlan; A város alatt
• Varró Attila: De, leányálom Spring Breakers – Csajok szabadon
• Huber Zoltán: Szép remények Tollbamondás
MOZI
• Baski Sándor: Az ígéret földje
• Forgács Nóra Kinga: Megtalált emlékek
• Tüske Zsuzsanna: Megtört város
• Árva Márton: Felhők felett
• Kovács Kata: Lenyűgöző teremtmények
• Huber Zoltán: Boszorkányvadászok
• Csiger Ádám: Erőnek erejével
• Vincze Teréz: A házban
• Roboz Gábor: Parker
• Géczi Zoltán: Született gengszterek
• Sepsi László: Die Hard – Drágább, mint az életed
• Vajda Judit: Személyiségtolvaj
• Varró Attila: Croodék
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
DVD
• Sepsi László: Batman: A sötét lovag visszatér 1–2.
• Pápai Zsolt: A robot és Frank
• Benke Attila: Hétköznapi emberek
• Géczi Zoltán: Az utolsó csavar
TERRORMOZI
• Barotányi Zoltán: Sötét helyek Amerika háborúban a terror ellen

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Agnieszka Holland: Olthatatlan; A város alatt

Közel, Európában

Margitházi Beja

Agnieszka Holland egy televíziós sorozattal és nagyjátékfilmmel folytatja a tragikus kelet-európai közelmúlt felidézését.

Kelet-európai drámák, hollywoodi adaptációk, amerikai tévésorozatok – az idén 65 éves Agnieszka Holland azon kevés, gazdag életművüket ma is aktívan továbbépítő kelet-európai rendezőnők közé tartozik, akik Hollywoodba éppúgy bejáratosak, mint az európai koprodukciók világába vagy szülőhazájuk filmgyártásába. A Varsóban született, Prágában végzett, Párizsban letelepedett, New Yorkban is tanító Holland egykor Wajda, Zanussi, Kie¶lowski asszisztenseként, munkatársaként, illetve forgatókönyvírójaként kezdte pályafutását, később pedig úgy kirándulgatott át egy-egy díj (Golden Globe, 1991: Európa, Európa), Oscar-nevezés, vagy rendezés (A titkos kert, 1993; Washington Square, 1997; Beethoven árnyékában, 2006) erejéig a tengerentúlra, hogy közben Európában is dolgozott (Olivier, Olivier, 1992; Teljes napfogyatkozás, 1995; A gyógyító, 2002), és nem adta fel életművének a közelmúlt kelet-európai történelmét feldolgozó vonulatát sem. Ez utóbbi, a nyolcvanas évek második felében több oldalról is átvilágított tematikát (Angry Harvest, 1985; Megölni egy papot, 1988; Európa, Európa, 1990) éppen az a nemrégiben befejezett tévé- illetve nagyjátékfilm folytatja, melyek történetesen alig néhány nap különbséggel debütálnak Magyarországon.

 

 

Olthatatlan

 

Az HBO Europe egyszerre saját fejlesztésű és gyártású, frissen befejezett cseh minisorozata nem az első tévés munka Holland-életművében, aki több, hosszabb-rövidebb tévéfilmmel a háta mögött, az ezredforduló óta egyre gyakrabban jegyzi különböző amerikai (Döglött akták, Drót, Treme, The Killing), illetve lengyel (Ekipa) sorozatok epizódjait. Az Olthatatlan (Hořici keř, szó szerinti fordításban: Égő csipkebokor) három, külön-külön is majd’ nagyjátékfilmnyi hosszúságú része ezúttal – a cseh illetve szlovák film által eddig fel nem dolgozott –, prágai Vencel téren 1969 januárjában önmagát felgyújtó Jan Palach mártíriumán keresztül igyekszik a szovjet megszállás utáni csehszlovákiai átrendeződés társadalmi látleletét nyújtani. A sérüléseibe néhány nap múlva belehaló Palach tiltakozó tette dramaturgiailag is a filmcselekmény gyújtópontja: ©těpán Hulík forgatókönyve úgy állít emléket az alig húszéves filozófushallgatónak, hogy közben szinte semmit sem tudunk meg róla, esetleges társairól és közelebbi indítékairól; flashbackek nélkül, a következményekre koncentrálva a film valódi főszereplőjévé az az ambiciózus, kompromisszumképtelen fiatal ügyvédnő, Dagmar Bureąová válik, aki saját és családja jól felfogott érdekei ellenére vállalja Palachék képviseletét egy becsületsértési perben, mikor egy pártkatona több fórumon is azt terjeszti, hogy a fiú csak ingyencirkuszt akart, és fogalma sem volt róla, hogy „hideg tűz” helyett benzint locsol és gyújt magára. A trilógia első része a frissen szerveződő cseh és szlovák ellenállással, diáktüntetetésekkel, tiltakozásokkal párhuzamosan mutatja be a fokról-fokra finomodó (értsd: aljasodó) titkosrendőrségi módszereket, mellyel megpróbálják felgöngyölíteni és kontroll alatt tartani az egyre dagadó Palach-ügyet, ezzel is bizonyítandó, hogy nincs szükség erélyesebb szovjet beavatkozásra – jöhet tehát az elkenés, elfedés, deheroizálás. A rövidebb, de komorabb és feszültebb második részben a magánéletekbe bekúszó, jól bevált titkosszolgálati eljárások (telefonos zaklatás, leplezetlen követés és megfigyelés) teszik próbára a főbb szereplők nyugalmát és idegeit. Mindenkinek van gyenge pontja, vesztenivalója, aminek nevében zsarolható: férje, állása, lánya, nyugalma, egészsége. És miközben az eleve kilátástalan tárgyalás utolsó epizódjában a megfélemlítések és beszervezések körbeérnek, keserű fintorként, Jan Palach testét – a hozzátartozók tudta és beleegyezése nélkül – végül azok hantolják ki és hamvasztják el, akiknek ehhez sem közük, sem joguk nem lett volna.

Habár Holland filmjének hátterét történészi-szakértői bizottság ellenőrizte, korhű kellékek, díszlet, jelmez és archív felvételek hitelesítik, az egyenetlen színészi alakítások, a moralitás és a pátosz túlhangsúlyozása, a túlzásba vitt stilizálás miatt a történet helyenként veszít az erejéből. A sorozat nem a rendezés erényei, hanem a megidézett karakterek által lesz figyelmet érdemlő történelmi filmmé. Kevés benne az olyan némán is erős drámaiságú jelenet, mint a második rész elején a saját testét viasszal, benzinnel bekenő, leöntő Jan Zajíc zárt szobában percekig tartó készülődése a februári, sokkal kisebb visszhangot kiváltó, újabb öngyújtási aktusra. Pedig a mindhárom részt bevezető, dinamikus főcím többet ígért: az archív felvételekből összevágott, fekete-fehérben induló intróban a rokizó fiatalok képét közeledő tankok, majd tüntetések színes képei váltják fel, hogy pár kockával később megjelenjen a tűz, a vér és a holttestek is. A rendületlenül szóló rock fokozatosan elhallgat, a lendület alábbhagy, tétovaság, döbbenet, csend, és a zavargások környezeti zajai erősödnek fel – ami tehát nem annyira az Olthatatlan stílusának, mint inkább az üzenetének a pontos összefoglalása.

 

 

A város alatt

 

Szintén megtörtént események alapján készült a néhány évtizeddel korábbra, a második világháború utolsó éveihez visszakapcsoló, lengyel–német–kanadai koprodukcióban készült, tavalyi Oscar-várományos, A város alatt, mely az idősebb, vagy a filmtörténetben járatos nézőkben méltán idézheti fel Wajda Csatornáját is. A lvovi gettóban élő zsidók menekülési útjukat próbálják előkészíteni a földalatti vízvezeték-rendszerbe, mikor összetalálkoznak Leopold Socha csatornamunkással, aki éppen kisebb betörésekből szerzett zsákmányát rejtegeti az alagút téglái mögé, és jó pénzért hajlandó segíteni a rejtekhelyet keresőknek is. A továbbiakban ez a csöppet sem szimpatikus, antiszemita, hithű katolikus tolvaj fokozatosan a film főszereplőjévé lép elő, miközben ő lepődik meg a legjobban a benne végbemenő változásokon.

Az egyik túlélő visszaemlékezéseiből íródott forgatókönyv alapján Holland egy a feszültséget mindvégig fenntartó, árnyalt figurákat és szélsőséges érzelmeket mozgató, fordulatokban gazdag, fő helyszíne révén egyedi holokauszt-filmet rendezett, melyben a háborús szörnyűségek és személyes, közelről átélt tragédiák mind a zsidó, mind a lengyel túlélők számára az önzésből, csalásokból, hazudozásokból a megtisztulás felé vezető utat nyitják meg. A sokszereplős, felváltva ukrán, német, lengyel, jiddis nyelven beszélő, az emberi viszonyokat életszerű sokszínűségükben, folyamatos alakulásukban bemutató A város alatt annak ellenére sem válik klausztrofóbikussá, hogy nagyrészt abban a sötét, dohos alagútrendszerben, illetve patkányoktól hemzsegő, és szennyvízzel áztatott, szűk beugróban játszódik, ahol Socha végül tizenkét zsidó menekültnek biztosítja az életfeltételeket hosszú hónapokon át. A lenti világ képeit folyamatosan kísérik a fenti, csöppet sem felemelőbb lvovi hétköznapok eseményei, de a sötétséget és bezártságot Hollandnak és operatőrének (Jolanta Dylewska) sikerült olyan aktív történetformáló és atmoszférateremtő adottságként kezelniük, mely a szereplőket nemcsak egymáshoz, hanem a nézőhöz is végérvényesen közelebb hozza.

 

A város alatt (W ciemno¶ci /In Darkness) – lengyel-német-kanadai, 2011. Rendezte: Agnieszka Holland. Írta: Robert Marshall dokumentumregényéből David F. Shamoon. Kép: Jolanta Dylewska. Zene: Antoni Lazarkiewicz. Szereplők: Robert Wieckiewicz (Leopold Socha), Benno Fürmann (Mundek Margulies), Agnieszka Grochowska (Klara Keller), Maria Schrader (Paulina Chiger), Herbert Knaup (Ignacy), Julia Kijowska (Chaja). Gyártó: Schmidt Katze FilmkollektivFilm WorksPolsky Institut Sztuki Filmowej. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 145 perc.

 

 

Olthatatlan (Hořici keř/Burning Bush) – cseh-amerikai, 2013. Rendezte: Agnieszka Holland. Írta: Stepan Hulik. Kép: Rafal Paradowski, Martin Strba. Zene: Antoni Lazarkiewicz. Szereplők: Tatiana Pauhofová (Dagmar Bureąová), Jaroslava Pokorná (Libuąe Palachová), Petr Stach (Jiři Palach), Ivan Trojan (Jireą őrnagy), Jan Budař (Radim Bureą), Vojtech Kotek (Orndřej Travniček), Martin Huba (Vilém Nový). Gyártó: HBO Czeh Republic. Az HBO Hungary bemutatója. 3x80 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11366