Könyv

JLG – Jean-Luc Godard dicsérete…

Godard – mindörökké

Kelecsényi László

Nélkülözhetetlen tanulmánykötet a magyar Godard-rajongóknak.

Botrányosnak tűnhetett, különösen a modernista filmstílus kedvelőinek körében, hogy nálunk ez idáig nem készült semmiféle monográfia JLG-ról, a fenegyerekről, a francia új hullám vezéregyéniségéről, az európai mozgókép radikális szemléletű újítójáról. (Ami megjelent, egy kiskönyvtári kötetke a nemrég elhunyt Nemes Károly tollából, az nem sokat tett hozzá a rendező portréjához.) Ám nekünk is akad egy fenegyerekünk, aki a legnagyobb pénz- és filmínség közepette a fejébe vette, hogy kiadót alapít és könyvsorozatot indít, melynek immár ez a vaskos kiadvány a harmadik életjele. Most már tényleg komolyan kell venni Pentelényi Lászlót (és szerkesztőtársát, Zentay Nóra Fannit), aki megszervezte, megszerkesztette, és támogatást gyűjtve kiadatta 21 magyar szerző 25 dolgozatát (néhányan többször is szerepelnek). A tanulmányírók között éppúgy vannak tekintélyes életkorúak és úgyszintén tekintélyes egyetemi és más tudományos címekkel rendelkezők, mint pályakezdő frissdiplomások. Élők és holtak (Eörsi István, Miszoglád Gábor), provokáló gondolkodók és klasszikusan szövegező szerzők, olvasmányosan szórakoztató tollforgatók és csak a legújabb kiadású idegen szavak szótárával olvashatók. De hát JLG-hez is sokszor szükséges valamiféle képnyelvi szótár: tessék csak betenni a lejátszó szerkezetbe például a Balszerencsémre című opuszát, mindjárt megtudják, mire gondolok.

  A szerkesztő ötlete eredetileg az volt, hogy mindegyik filmről szülessék egy-egy írás. Ez nem jött össze, egyrészt az életműnek vannak alig hozzáférhető, azaz úgyszólván láthatatlan darabjai, másrészt talán nem akadt jelentkező minden egyes alkotásra. Így is igen vaskos könyv született, amely megpróbált mindent elmondani a 83. évében járó – mesternek talán mégsem nevezhető – szellemi provokatőrről. Az 1980-as budapesti Francia filmhéten 50. születésnapját ünneplő JLG egy szép tortát kapott a mustra szervezőitől. Ez a könyv is ajándék – súlyos szellemi kihívás. Kicsit olyan, mint maga a godard-i életmű. Tekintélyre fittyet hányó, szertelenül csapongó, olykor dúsan széljegyzetelt. Van benne rendszer – cáfolva JLG dramaturgiai elvét, hogy egy filmnek mindig van eleje, közepe, vége, csak nem mindig ebben a sorrendben. Bár a formabontásban is jeleskedik némiképp: nem láttam még olyan gyűjteményes kötetet, melyben a szerzők életrajzi felsorakozása valahol a könyv kétharmadánál lett volna elhelyezve, s olyat sem melynek függeléke a nyomtatvány terjedelmének nagyjából a harmadát teszi ki. Akadnak itt másodközlések, amivel semmi baj nincs, mert még a csak vélt igazságokat is gyakran kell ismételni, ugyanis a tévedéseket még gyakrabban ismételgetik – mint Goethe megállapította, igen bölcsen.

  Valljuk meg őszintén, még a hazai JLG-fanok is nagyjából az életmű 1968-69-ig terjedő szakaszát, az ún. Karina-éveket ismerik jól, a többit igencsak hézagosan, s erről nem ők tehetnek. A dolgozatokat olvasva, és sorba rakva az alapjukul szolgáló filmeket, rá kell jönnünk, hogy JLG, legalábbis pályafutása első szakaszában a szerelem filozófusának látszik. A hagyományos filmelbeszélést mindig másképp feldúló munkái (Kifulladásig, Az asszony az asszony, Éli az életét, A megvetés, Egy férjes asszony, Alphaville, A bolond Pierrot) a szerelem ellehetetlenüléséről, a házasság csapdáiról, a szexualitás hatalmi és manipulatív meghatározottságáról szólnak. Csak későbbi korszakaiban lesz úrrá nála a politika és a /film/nyelv témája.

  Lehetetlen volna mindenkit felsorolni, tartalomjegyzékszerű összefoglalást adni a szerzők gondolatmeneteiről. Három dolgozatot emelnék ki a frissebbek közül. Csejk Miklós JLG első filmjét elemzi példás részletességgel, a Kifulladásig filmtörténeti érdemeit az alkotás belső szerkezetének megértetése által mutatva be. Harmat György is egy korai munkát, a magyarra állandóan tévesen lefordított Bande á part (a meggyökeresedett Külön banda helyett Különcök bandája lenne a jó) című 1964-es mesterművet járja körbe, imponáló tájékozottsággal. A kötetben két tanulmánnyal is szereplő kolozsvári filmtudósnak, Pethő Ágnesnek különösen a sorrendben második írása rejt szellemi izgalmakat. Ebben már a poszt-mediális korszak, a mozi-terjesztésen túli képkorszak jövőjét villantja fel JLG utolsó munkáinak tükrében.

  Valamirevaló recenzensnek hibákat is illik találni az általa ismertetett/bírált kiadványban. Talán a hiányzó szerzőket lehetne felróni. Magam például nehezen tudok elképzelni egy olyan JLG teljes munkásságáról szóló könyvet, melyből hiányzik Bíró Yvette keze nyoma. S talán néhány olyan magyar rendezőt (például Grunwalsky, Szomjas) is meg lehetett volna szólaltatni, akikre így vagy úgy hatott a megkerülhetetlen „mester”.

JLG – Jean-Luc Godard dicsérete, avagy a filmművészet önfelszámolása.

Francia Új Hullám Kiadó, 2012.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 43-43. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11362

Cikk értékelése:

szavazat: 1035 átlag: 5.55