Film / RegényPaul Weitz: Mocsokváros utcáinKorhadt sorsokNagy V. Gergő
Paul Weitz moderált és illedelmes rendezése nem csak a túlzó gesztusoktól, de az érdekfeszítő megoldásoktól is tartózkodik. Figyelembe véve, hogy Paul Weitz rendezői pedigréjét olyan tételek ékesítik, mint a napokban újramelegített Amerikai pite vagy az Apádra ütök-széria megrázóan humortalan harmadik felvonása (Utódomra ütök), látszatra meglehetősen bizarr felállásnak tűnhet, hogy Nick Flynn vérrel írt önéletrajzi könyve, a Mocsokváros utcáin került a keze alá. A szerző bostoni önkeresését és pokoljárását töredezett szövegfolyamban rögzítő regény ugyanis kevéssé kínálja magát a vaskosabb poénokra fogékony értelmezésnek, amiként koszlott prolikkal és korhadt sorsokkal zsúfolt cselekményvilága is felettébb idegen a direktor eddigi munkáitól. Weitz mégsem teljesen új terepen mozog. Mert ugyan hormondús tinédzserek és mókás kedvű apósok helyett egy addikcióval és mélyszegénységgel terhelt apa-fiú viszony áll az alapszöveg középpontjában, e reláció – lévén végső soron a megbékélés felé halad – mégiscsak magában rejti a Hollywood-konform vígdráma csíráját, s ez utóbbi zsánerben és hangfekvésben Weitz egy alkalommal már sikerrel bizonyított (Egy fiúról).
Mindennek fényében pedig aligha meglepő, hogy Flynn regénye a friss adaptációban visszafogottan érzelmes dramedyvé szelídült. Ahogyan a cím (a harsány Another Bullshit Night in Suck City-t a rezervált Being Flynnre cserélték), akként a történet is veszített karcosságából, ugyanakkor – s ez már korántsem magától értetődő – Weitz láthatólag igyekezett hűséges maradni a forrásmű szelleméhez. Az írói pályán már a startnál megakadt, huszonéves Nick (Paul Dano) és az önmagát publikált szövegek nélkül is irodalmi zseninek kiáltó, taxisofőr apja (Robert De Niro) felváltva narrálja a párhuzamos cselekményt, amely – akárcsak a regény esetében – voltaképp a fiú elbeszélői kísérlete arra, hogy a történetét elmesélve megértse felmenőjét, egyszersmind megszabaduljon annak nyomasztó örökségétől. Mert hiszen a tizennyolc év távollét után egy szívesség miatt jelentkező Jonathan nem csupán masszívan visszatetsző jelenség – elvégre goromba, egomán és rasszista, ráadásul folyvást egy szögekkel kivert dorongot lóbál –, de zavarba ejtő hencegésével, önpusztító hajlamaival és felelőtlenségével napra nap emlékezteti a szintén írói válságban vergődő fiát önmagára, s arra, mivé is lehet. „Te én vagyok!” – ordítja a hajléktalanotthonba költöző, piás apa a szociális munkásként dolgozó srácnak, „Nem!” – kiáltja vissza a kokaintól szipogó fiú, s ezen a ponton már alkalmasint a legtompább nézőnek is világos a képlet.
Weitz ugyan néhol keresetten fogalmaz, ámde üdvös módon – és az Egy fiúról esetéhez hasonlóképp – a témából könnyen következő érzelgősség nélkül vezeti elő Nick megváltásfabuláját. Ugyanakkor moderált és illedelmes rendezése nem csak a túlzó gesztusoktól, de az érdekfeszítő megoldásoktól is tartózkodik. Igaz, az anyáról mesélő flashbackek során megcsillan némi elbeszélői játékosság, s az intenzív zenehasználattal megtámogatott, fád brooklyni hangulat akár megragadónak is nevezhető – ámde Weitz egészében markáns elképzelések nélkül, és mindvégig óvatos mozdulatokkal igyekszik közel férkőzni a nézőihez, egyúttal túlságosan is bízik a sztárjaiban. Míg Robert De Niro könnyű rutinból, korábbi szerepeire bőszen kacsintgatva hordja el az apa tragikomikus figuráját, addig Paul Dano csendes, feszült neurózisban tölti el a játékidőt – arcán pedig olykor olyasféle jóindulatú tanácstalanság tükröződik, amellyel láthatólag Weitz nyúlt a Flynn-regény gazdag anyagához. A Mocsokváros utcáin két komplex karaktert vonultat a színre, ám drámájukból keveset tud láttatni: Weitz filmjének érzékeny visszafogottsága az álmatag semmit mondással rokon.
MOCSOKVÁROS UTCÁIN (BEING FLYNN) – amerikai, 2012. Rendezte: Paul Weitz. Írta: Nick Flynn regényéből Paul Weitz. Kép: Declan Quinn. Zene: Damon Gough. Szereplők: Robert De Niro (Jonathan Flynn), Paul Dano (Nick Flynn), Julianne Moore (Jody Flynn), Olivia Thirlby (Denise). Gyártó: Focus Features. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 100 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 843 átlag: 5.47 |
 |
|
