KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője ©vankmajer
• ©vankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Poąová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kids-zene

Barátságos kísértetek

Déri Zsolt

A slacker-nemzedék kultikus CD-i közt ott a Kölykök filmzenéje is.

 

Beck, Soul Coughing, G. Love and Special Sauce, Fun Lovin’ Criminals, Cake, Eels – az utóbbi két-három év legizgalmasabb zenei trendje Amerikában. Még nemzetközileg elfogadott gyűjtőneve sincs, körülírni szokás, s ezekben a körülírásokban gyakorta bukkan fel a slacker szó, az aktuális amerikai henye-generáció divatvédjegye, ami ez esetben nem is igazán stimmel: a fenti zenészek laza, de dolgos fickók, nem nyavalyognak. Nem kockáztatunk semmit, nevezzük el a stílust mi magunk: legyen a te neved art-hop! Mivelhogy a művészi pepecs viszonylag közös jellemző náluk, meg az is, hogy ezeknél a fehér fickóknál rendre feltűnnek a fekete hip-hop ritmusok. Egyébként heterogén társaság, földrajzilag is (Los Angeles, New York, Philadelphia, Boston, Sacramento), zeneileg is: G. Love-ék zenéje gitár-nagybőgő-dob felállású, nyammogós, organikus blues-rap, a Soul Coughing inkább repetitív és dzsesszes, ők használnak samplert is, ami a kollázsmester Becknél már „alaphangszerré” lép elő, a Cake takarékos, de komplex, ízes provinciális garázszene, az Eels a kifinomult dalszerzői vonalon verhetetlen, a Fun Lovin’ Criminals meg Tarantinóra kacsintó pszeudo-gengszterrap, rockfelállásban. A mentalitás azonban közös: mindannyian az amerikai tradicionális illetve populáris zenék összetevőiből barkácsolnak egyéni, markáns hangzást, sok iróniával, csípő- és fej(r)ingatást indukáló dalokkal.

A Kölykök kísérőzenéjét jegyző Folk Implosion is e család tagja, főként hip-hop ritmusokkal operál, kicsit pszichedelikus, hipnotikus, de felszabadult. A név két kísérletező kedvű harmincast fed: John Davis a Shrimper nevű minicég kulcsembere, Lou Barlow pedig – nos, ő az amerikai alternatív színtér egyik élő legendája, a low-fi barkácsrock atyja, egy zenei Sztahanov. A Dinosaur Jr.-ból való kiválása óta létrehívott, és párhuzamosan működtetett zenekarai (lásd még: Sebadoh, Snetridoh) közül a Folk Implosion a legfrissebb és a szívének legkedvesebb, nagyon komolyan veszi. Pedig „kölykös” játékosságával épp ez az eddigi leglazább, legszabadabb projektje. A zenekart a Kölykök sikere még az amerikai slágerlistákra is feljuttatta: a Natural One című dal kapcsán többen Becket emlegették, arról kevesebb szó esett, mennyit is köszönhet Beck Lou Barlow-nak. A filmzenelemezen a Folk Implosion számai mellett szerepel egy hasonló indíttatású maratoni Slint-kompozíció, egy akusztikus gitáros Sebadoh-dal 1991-ből, egy durva rap a Lo-Downtól, és két gyöngyszem a New York-i underground körökben guruként tisztelt Daniel Johnstontól. Johnston naiv dalszerzőgéniuszként tűnt fel a nyolcvanas évek első felében, aztán élete első LSD-tripje rögtön egy ideggyógyintézetbe juttatta, ahonnan vallásos kényszerképzetekkel szabadult, és azóta is a Gonosszal csatázik. A barkácsminimalista nótafa továbbra is megállás nélkül ontja semmihez sem hasonlítható dalocskáit, az itt hallható kettőből az egyik 1989-ből datálódik, abból az időből, mikor Johnston még egy 59 dolláros Sanyo magnóval készítette felvételeit, a másik viszont vadonatúj, rockzenekarral, csellóval, lüke vokálokkal megtámogatva. Az egyikben Casperről, a barátságos kísértetről, a másikban a film azonos nevű hőséről énekel: „Casper egy olyan világban él, ami semmi jót nem ígér.” Vidám.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 30-31. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1629