KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője ©vankmajer
• ©vankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Poąová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Allen Ginsberg halálára

Halápi Csaba

 

Költő, az Üvöltés és a Kaddis szerzője, énekes, muzsikus, dokumentumfotós, baloldali radikális és meleg aktivista, „nemzetbiztonsági veszély” (az FBI szerint), világutazó, orosz zsidó szülők buddhistává lett gyermeke, a hippikultúra keresztapja (tőle származik a „flower power” jelszó), a Naropa Intézet lelke, Jack Kerouac, William S. Burroughs, Neal Cassady és Eörsi István barátja és népszerűsítője, Bob Dylan, a Clash, a Sonic Youth és Földes László zenésztársa (ekként a magyar filmművészet „motívuma” is a Kopasz kutyában...), a szabad szerelem és a mindennapi meditáció apostola: Allen Ginsberg április 5-én, szombaton reggel New York-i otthonából visszaindult Halál Apához.

Az előző héten tudta meg, hogy a betegség, amivel hosszú ideje együtt élt, operálhatatlan rákká fejlődött, orvosai még legalább négy hónapot adtak neki, ő azonban, úgy tűnik, tudta, hogy jóval kevesebb ideje maradt. Szerdán otthagyta a kórházat, s két nap alatt megírt egy tucat verset, sorban látogatták meg a barátai: buddhista szerzetesek, Patti Smith, Gregory Corso,Roy Liechtenstein és persze hűséges társa, Peter Orlovsky. Utoljára és leghosszabban Burroughs-zal beszélt: azt hittem, félni fogok a haláltól, de csak kimerült vagyok, mondta.

Ginsberg bölcs volt és bohóc, fáradhatatlan önreklámozó (egyik utolsó kívánsága az volt: ügynöke intézze el, hogy a New York Times Book Review recenzálja válogatott verseit), aki ugyanakkor – hiába ajánlottak neki nagy cégek súlyos összegeket – mindvégig kitartott az első kötetét kinyomtató kicsi kiadó mellett. Szerette a feltűnést és a fiatal fiúkat, ragaszkodott ahhoz, hogy a verseket fennhangon kell olvasni, s ha lehet, meztelenül. Néhány évvel ezelőtt feltették neki a kérdést: mi dobja fel mostanában? „Lássuk csak... A szex, a versírás, az éneklés, a lemezcsinálás muzsikusokkal, a tanítás... meg az alvás.” És a halhatatlanság? Elnevette magát. „A halhatatlanság később jön, ahogy mondani szokás. De azért abban biztos vagyok, hogy néhány vers... na, tudod, hogy van, igaziból semmi sem halhatatlan. Még a nap sem. Mint abban a régi dalban.” És énekelni kezdett: „Egyedül vagyok az égben / Ahol nincs mit veszíteni / A nap nem örökkévaló / Ezért van a Blues.”

Allen Ginsberg valamikor a negyvenes években érettségizett szülővárosa, a New Jersey-beli Paterson gimnáziumában, az iskolai évkönyvben ez áll róla: „A ‘Professzor’, az osztály filozófusa és zsenije... Beethoven és Charlie Chaplin megszállottja... Mindene a zene, a politika, a történelem, az irodalom, a film... gyűlöli az unalmas tanárokat és a republikánusokat.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1618