KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője ©vankmajer
• ©vankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Poąová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó emberig

Lajos Géza

 

Akárcsak a könyveknek, a filmeknek is megvan a sorsuk. A remekműveké rendszerint az, hogy újra és újra megfilmesítik őket. Nem történt ez másként a japán mester, Kuroszava 1961-es gyöngyszemével, A testőrrel sem. Sergio Leone rögtön fölfedezte magának, és le is koppintotta – így született meg az első igazi spagettiwestern, az Egy marék dollárért. Azt persze tudjuk, hogy a western és szamurájfilm műfajilag egy és ugyanaz (Kuroszava amúgy is bőségesen merített a western hagyományaiból), és ha már a téma kétszer is ilyen jól sült el, nem kétséges, hogy kicsit előrébb repülve az időben gengszterfilmként is meg fogja állni a helyét.

Mi is kell ehhez? Egy producer, akinek ilyen remek ötletei vannak. Walter Hill már az Alien-trilógiával bizonyította, hogy van érzéke az idegen környezetbe kerülő magányos hős tematikájához. Kell még egy rendező, akinek van affinitása a gengszter-filmekhez. Walter Hill (48 óra, Gengszterek sofőrje) jó lesz? Azután szükségeltetik egy forgatókönyvíró, akinek a kisujjában van minden, amit a Vadnyugatról tudni kell. Nosza, keressük meg Walter Hillt, aki épp most rajzolt a vászonra képeskönyvet Geronimo és Vad Bill legendájából. És végül, de nem utolsósorban: ott a magányos hős, aki Mifune Tosiro és Clint Eastwood nyomdokaiba lép. Ki is lehetne más, mint Bruce Willis, talán paraszthajszállal fürtösebben, mint a Ponyvaregényben és a 12 majomban, de ugyanolyan gránitkemény arckifejezéssel és acélos eltökéltséggel.

Bruce Willis (ezúttal a sokat sejtető John Smith névre hallgat) éppen a romlott Chicago városából tart az egzotikus Mexikó felé. Minthogy a film cselekménye a hosszú útnak csupán a sivatag közepén elterülő kies Jericho városkájába tett rövidke kitérőjére szorítkozik, és hősünk szorgalmas kezemunkájának eredményeként jószerivel ott sem marad élő ember, valószínűsíthető, hogy a Vadnyugat népsűrűsége jótékonyan csökkent eme szaporulatcsökkentő utazás hatására.

Mi van még a filmben? Mivel a harmincas években vagyunk, van alkoholtilalom, olasz és ír maffia, gyámoltalan seriff. És van párbaj, lövöldözés, végső leszámolás. Viszont nincs cowboy és indián, sem marhacsorda vagy szekérkaraván. Rozzant tragacsok helyettesítik a lovakat (finom utalás a film elején: az út közepén egy döglött ló utal vissza a letűnt hőskorra), csupán a jó öreg pisztoly a régi, holmi ismétlőpuska vagy golyószóró nem is kelhet versenyre vele. És ez már előre is vetíti a jövőt: előbb-utóbb elkerülhetetlenül elkészül a sci-fi-változat is, ahol lézerkard küzd majd lézerpisztoly ellen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1648