KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője ©vankmajer
• ©vankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Poąová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rajongó

Harmat György

 

A „klipkorszak” sajátja, hogy felgyorsítja valamennyi mozgóképi műfaj ritmusát. A rajongó első órája például lélektani dráma: helyzet- és jellemanalízis. Megformálása viszont kezdettől fogva annak a kriminek, kalandfilmnek a jellemzőit hordozza, amivé majd a második órában válik. Dramaturgiailag az teszi lehetővé a rövid vágások alkalmazását, a szinte szünet nélküli „alázenélést”, a száguldó tempót, hogy az első félidő tulajdonképpen egyetlen nagy párhuzamos montázs.

Váltakozva fut (szó szerint!) két cselekményszál a (széles) vásznon. Bobby Rayburnt, a fekete baseballcsillagot méregdrágán vásárolja vissza egykori klubja, a San Francisco Giants. Rivális csapattársa megakadályozza abban, hogy hozni tudja sztárformáját. Gil, Bobby leghűségesebb rajongója szintén gödörben van.

Az elbocsátás küszöbén áll, kisfia láthatását is meg akarják vonni tőle. Gil eleinte szavakkal, később tettekkel bizonyítja Bobby iránti odaadását...

Az említett korstílus jeles képviselője, Tony Scott egyszerre rohantatja a két főhőst egymás irányába és a cselekményt az izgalmas-véres záró harmad felé. Egyfajta „pörgetett pointillizmussal” ábrázol lelki folyamatokat. A Gilt alakító Robert De Niro persze ebben is kiváló, pillanatképekben is teljes embert mutat, ám jó lenne végre művészibb produktum főszereplőjeként látni. Ott végre ismét tartama, önálló, nem csak a vágóasztalon létrehozott építkezése lehetne játékának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1643