KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/október
HATÁRSÁV
• Baski Sándor: „Hamarosan a könyvesboltokban” Irodalmi trailerek
FILMKÁNON
• Varga Balázs: Csak egy lista A 10 legjobb film
• Schubert Gusztáv: Mozimatek Mire jó a filmlista?
ANTONIONI
• Báron György: Michelangelo tekintete Antonioni töredékek
• Kelecsényi László: Magyar kapcsolat [JANUÁRTÓL] Antonioni Pesten
GENGSZTER-KÓD
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
• Varró Attila: Vad bandák [JANUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe – 1. rész
NABOKOV
• Kulcsár Géza: A Nabokov-négyszög H. és H. – bűn és kétségbeesés
• Ardai Zoltán: Utazás a nimfával Lolita-adaptációk
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: 738 perc Déry Tibor életéből Egy film-nagyregény lapjai
• Bán Zsófia: A jó banalitása Amerikai monográfia Forgács Péterről
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Pest nagytotálban Beszélgetés Nagy Bálinttal
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Forró szék Enyedi Ildikó – Gigor Attila: Terápia-sorozat
• Kovács Kata: Lelki Columbo Beszélgetés Gigor Attilával
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Betyár, becsület Don Winslow: Barbár állatok
• Sepsi László: Zöld MacGuffin Oliver Stone: Vadállatok
KRITIKA
• Kovács Kata: Sosem fogok a hajamon lógni Deák Krisztina: Aglaja
• Kovács Marcell: Szemtanú nélkül Peter Strickland: Berberian Sound Studio
MOZI
• Pápai Zsolt: Temetésem szervezem
• Baski Sándor: Szesztolvajok
• Roboz Gábor: Pardon
• Forgács Nóra Kinga: Toszkán szépség
• Kovács Kata: Hétszer lenn, nyolcszor fenn
• Csiger Ádám: Gázos
• Huber Zoltán: Kertvárosi kommandó
• Varga Zoltán: Lorax
• Barkóczi Janka: A második feleség
• Sepsi László: Démoni doboz
• Varró Attila: Üss vagy fuss
DVD
• Pápai Zsolt: Barátom, Harvey
• Sepsi László: Ház az erdő mélyén
• Varga Zoltán: Top Secret!
• Tosoki Gyula: Vad évad
• Géczi Zoltán: Lockout – A titok nyitja
• Bata Norbert: Maraton életre-halálra
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Peter Strickland: Berberian Sound Studio

Szemtanú nélkül

Kovács Marcell

Kegyetlen szatírájában Peter Strickland a véres erőszak látványa iránti vonzódásunkat gúnyolja ki.

Lamberto Bava filmes családba született, ifjúságát az olasz horrorfilm aranykorának díszletei között töltötte. Rendezői karrierjéhez először édesapja, Mario Bava, majd Dario Argento asszisztenseként szerzett muníciót. Második saját rendezése a Penge a sötétben az általa oly jól ismert filmes közegben játszódott, és az erőszakos olasz thriller, a hetvenes években divatos giallo műfaja előtt tisztelgett – a műfaj előtt, amelynek apja a megteremtője, Argento pedig leghíresebb képviselője volt.

Egy horrorfilmen dolgozó zeneszerző a film főhőse, akinek környezetében baljós események történnek. Először a fejében kavargó filmjeleneteknek tulajdonítja a sötét gondolatokat, de idővel egyre több bizonyíték utal arra, hogy az elegáns lakópark egy sorozatgyilkos vadászterülete. A Penge a sötétben a giallo szabályinak megfelelően kitűntetett szerepet szán a hangoknak. A De Angelis fivérek kiadós kísérőzenéjében a Goblin okkult klasszicizmusa keveredik a nyolcvanas évek rideg szintetizátor-lüktetésével és a túlfűtött mediterrán érzelmességgel. A zeneszerző ül a zongoránál, a szalagos magnó orsói forognak, és közben a szomszédban a gyilkos tapétavágóval szabdalja a nyaki ütőereket.

Ennél is többször látni forgó orsókat a Varga Katalin balladáját jegyző Peter Strickland új filmjében. A Berberian Sound Studio is a hangok filmje, megemlékezés az analóg hangosfilm mára történelemmé lett korszakáról. Egy angol hangmérnökről szól, aki a hetvenes évek Olaszországában egy horrorfilm utómunkálatait végzi. Az ügyefogyott főhős idegei nehezen bírják az idegen környezetet, a szokatlan munkakörülményeket, és mindenekelőtt a készülő film embertelen brutalitását. Az egyébként dokumentumfilmeken és gyerekműsorokon dolgozó hangmérnök abban a hitben érkezett Olaszországba, hogy egy lovaglásról szóló film hangsávját kell elkészítenie, csak a helyszínen derült ki számára, hogy a filmben, amelyre szerződött, egy lovasiskola növendékeit az inkvizíció által felkoncolt boszorkányok bosszúra éhes szelleme üldözi. Az anyjával élő, magának való hangmérnök az álságos mosolyú, erőszakos, szexista rendező és a pozíciójával visszaélő, zsarnokoskodó producer elől a munkába menekül. Halállal kel, halállal fekszik, lassacskán kezd becsavarodni, miközben egyre inkább elmosódik a határ a film rémségei és a valóság között.

A Penge a sötétben inverzét látjuk. Lamberto Bava filmje olcsó erőszakfilm, viszont árnyalt képet fest a filmes közegről, amelyben játszódik. A készülő horrorfilmből nem sokat látunk, de a rokonszenves rendezőnő (!) elmondása alapján inkább lélektani dráma lesz, mint kegyetlen vérfürdő. A Berberian Sound Studióban viszont a lélektani drámához egy brutálisan kegyetlen horrorfilm utómunkálatai adják a hátteret, csupa taszító, korlátolt figurával.

Strickland kegyetlen szatírájában az erőszak látványa iránti vonzódásunkat és az ezzel visszaélő filmes magatartást gúnyolja ki. Nem mutat erőszakot, elkerüli azt a csapdát, amibe például az úgynevezett háborúellenes háborús filmek alkotói rendre beleesnek. A készülő műből egyedül a korabeli boszorkányos horrorfilmek hangulatát tökéletesen visszaadó retró-főcímet látjuk. Az erőszakos jelenetek közben a kamera a hangmérnököt és segédeit mutatja, amint lázas igyekezettel keresik az iszonytató halálnemhez passzoló hangot. A toronyszobából kizuhanó test becsapódását a padlón szétloccsanó tökkel utánozzák, ha felnyársalnak egy boszorkányt, káposztát döfködnek konyhakéssel, ha a haját tépik ki, retekcsomóról szaggatják a leveleket. Egy nagyobb zöldséges raktárkészletét áldozzák fel a filmművészet oltárán.

A film főtémáját, a kafkai örvényben fuldokló főhős drámáját közben elhomályosítja a szatíra,

ami annyira hatásos, hogy nem áll meg a filmes erőszak misztériumának szétzúzásánál, de megtépázza a nagybetűs moziét is. Tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni azon, hogy a balfék hangmérnök története elsikkad, és a szürreális befejezés teljes egészében a nézőre hárítja sorsának megfejtését. Mintha Stricklandben a vitriol erősebb lett volna a hőse iránti empátiánál. Márpedig ha van miért bírálni az erőszakfilmek kismestereit, az éppen az együttérzés hiánya.

Berberian Sound Studio – brit-olasz, 2012. Rendezte és írta: Peter Strickland. Kép: Nicholas Knowland. Szereplők: Toby Jones (Gilderoy), Tonia Sotiropoulou (Elena), Susanna Cappellaro (Veronica), Cosimo Fusco (Francesco). Gyártó: Illuminatons Films / Warp X. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11201