KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/október
HATÁRSÁV
• Baski Sándor: „Hamarosan a könyvesboltokban” Irodalmi trailerek
FILMKÁNON
• Varga Balázs: Csak egy lista A 10 legjobb film
• Schubert Gusztáv: Mozimatek Mire jó a filmlista?
ANTONIONI
• Báron György: Michelangelo tekintete Antonioni töredékek
• Kelecsényi László: Magyar kapcsolat [JANUÁRTÓL] Antonioni Pesten
GENGSZTER-KÓD
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
• Varró Attila: Vad bandák [JANUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe – 1. rész
NABOKOV
• Kulcsár Géza: A Nabokov-négyszög H. és H. – bűn és kétségbeesés
• Ardai Zoltán: Utazás a nimfával Lolita-adaptációk
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: 738 perc Déry Tibor életéből Egy film-nagyregény lapjai
• Bán Zsófia: A jó banalitása Amerikai monográfia Forgács Péterről
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Pest nagytotálban Beszélgetés Nagy Bálinttal
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Forró szék Enyedi Ildikó – Gigor Attila: Terápia-sorozat
• Kovács Kata: Lelki Columbo Beszélgetés Gigor Attilával
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Betyár, becsület Don Winslow: Barbár állatok
• Sepsi László: Zöld MacGuffin Oliver Stone: Vadállatok
KRITIKA
• Kovács Kata: Sosem fogok a hajamon lógni Deák Krisztina: Aglaja
• Kovács Marcell: Szemtanú nélkül Peter Strickland: Berberian Sound Studio
MOZI
• Pápai Zsolt: Temetésem szervezem
• Baski Sándor: Szesztolvajok
• Roboz Gábor: Pardon
• Forgács Nóra Kinga: Toszkán szépség
• Kovács Kata: Hétszer lenn, nyolcszor fenn
• Csiger Ádám: Gázos
• Huber Zoltán: Kertvárosi kommandó
• Varga Zoltán: Lorax
• Barkóczi Janka: A második feleség
• Sepsi László: Démoni doboz
• Varró Attila: Üss vagy fuss
DVD
• Pápai Zsolt: Barátom, Harvey
• Sepsi László: Ház az erdő mélyén
• Varga Zoltán: Top Secret!
• Tosoki Gyula: Vad évad
• Géczi Zoltán: Lockout – A titok nyitja
• Bata Norbert: Maraton életre-halálra
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Oliver Stone: Vadállatok

Zöld MacGuffin

Sepsi László

Oliver Stone kiemelt figyelemben részesíti Latin-Amerikát. Don Winslow mexikói kartell-történetét tökéletesen illik a sorba.

Az utóbbi években kevés veszedelmesebb fenyegetés érte az amerikai tömegfilm dolgos bűnözőit, mint a konfliktus valamelyik mexikói drogkartellel. A délről mindinkább az észak-amerikai kontinens szíve felé terjeszkedő szervezetek mellett az orosz maffia joviális úriemberek bingóklubjának tűnik, a mindig mindenkivel – egymással, a mexikói állammal, az USA rendfenntartó szerveivel – hadban álló kartellek megállíthatatlan és gyakorta arctalan ellenséges hatalmat képviselnek, amely egyszerre rendelkezik a helyi kiskirályok elsöprését és felvásárlását lehetővé tevő anyagi, illetve infrastrukturális túlerővel. Kérlelhetetlenségük, a drogháborúk összecsapásainak törzsi rituálékat idéző brutalitása egyenes úton vezetett a tömegmédiában a kartellek misztifikálásához, ám az amerikai filmipar egyelőre adós az ezredforduló utáni paradigmatikus kartell-mozival, annak ellenére, hogy a szervezetek egyre több produkcióban kapnak kiemelt szerepet. A téma értő feldolgozására így ki más lehetne a legalkalmasabb, mint a rendre aktuális tabuk és morális pánikok körül sündörgő Oliver Stone, aki az utóbbi években ráadásul kiemelt figyelemben részesítette a dél-amerikai kontinenst (lásd a Commandante és a South of the Border dokumentumfilmjeit), és már azelőtt lefoglalta Don Winslow vonatkozó regényét, hogy az megjelent volna.

A Vadállatok éppúgy néhány (szám szerint kettő, plusz a nagybetűs Nő) az USA múlt századi történelmében gyökeredző archetipikus figurára épül, mint Stone számos korábbi munkája, legyen szó született gyilkosokról, bukott elnökökről vagy tőzsdecápákról. Chon (Taylor Kitsch) poszt-traumatikus stressztől sújtott afganisztáni veterán, Ben (Aaron Johnson) pedig pacifista neohippi és briliáns botanikus, akiknek 99% százalékban erőszakmentesen irányított üzletére szemet vet a visszautasíthatatlan ajánlattal előálló Baja kartell. A Vadállatok modellszerű kiindulópontja – az amerikai szentháromság a déli fenyegetés ellen – ugyan remek alapanyagot biztosíthatna a Stone-tól megszokott, moralizálással fűszerezett kinyilatkoztatáshoz (mint legutóbb a témaválasztása ellenére vérszegény Tőzsdecápák: A pénz nem alszik), az elkészült adaptáció mégis közelebb áll A kéz vagy a Halálkanyar műfaji ujjgyakorlataihoz, mint a közvélemény heccelésére épülő hírhedt Stone-opuszokhoz. Miközben a narrátorrá emelt hősnőtől és a szükségszerű egyszerűsítésektől eltekintve viszonylag hűen követi Winslow regényét, a Vadállatok csak szőrmentén érinti a kartell-téma és vele együtt az USA közelmúltjának érzékenyebb pontjait. Ennél meglepőbb, hogy bár Winslow könyve tekinthető a fragmentált Stone-stíl adekvát irodalmi megfelelőjének – pergő és rövidre vágott fejezetek, bennük különböző szövegtípusok intenzív halmozása –, a Vadállatok filmverziója nélkülözi a Született gyilkosok sodró dinamikáját vagy a Halálkanyar finom noir-szürrealizmusát, formai szempontból nagyrészt kifejezetten konvencionális darab.

Winslow nyeglén odavetett félmondatokkal is képes volt érzékeltetni a kialakult helyzet ellentmondásait, kezdve az Államok XX. századi szerepvállalásával a dél-amerikai drogtermesztésben, ám Stone szokásával ellentétben ezúttal nem rendeli alá az elbeszélést direkt ideológiai üzenetnek, megelégszik a regényben is jelen lévő morális relativitás – kikre vonatkozik a cím? – diszkrét ábrázolásával. Bár egyes nyilatkozataiban a marihuána legalizálása melletti kiállásként értékeli filmjét, a Vadállatok ezen a téren talán még visszafogottabb. Ugyan az illegális fűterjesztés-termelés valóban az eldurvuló események legfontosabb katalizátora, a cselekmény előrehaladtával a zöld MacGuffinnál jóval hangsúlyosabb lesz a két bűnözőtársaság között kialakuló pszichológiai játszma, amely mind izgalmasabban exponálja a két berendezkedés (demokratikusan működő baráti fűbiznisz és a kartell szigorúan hierarchikus erőszakszervezete) közti hasonlóságokat és szerepcseréket. A két világ ütközésének kataklizmája végül feloldódik a kötelező zsánerelemek közt – ezzel megszűnik direkt üzenetként működni –, a többszörösen idézőjelbe tett végkifejlettel pedig nyilvánvalóvá válik: a kapukon belül és kívül is összegyűlt barbárok csatáinak nincs nyertese, az önmegvalósítás mítoszára építő gengszterromantika pedig már rég nem több egy túlkoros bakfis delíriumos álmánál.

VADÁLLATOK (Savages) – amerikai, 2012, Rendezte: Oliver Stone. Írta: Don

Winslow regényéből Shane Salerno és Oliver Stone. Kép: Daniel Mindel.

Zene: Adam Peters. Szereplők: Aaron Taylor-Johnson (Ben), Taylor Kitsch

(Chon), Blake Lively (O), Benicio del Toro (Lado), Salma Hayek (Elena),

John Travolta (Dennis). Gyártó: Ixtlan / Relativity Media. Forgalmazó: UIP

– Duna Film. Feliratos. 131 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11198