KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/október
HATÁRSÁV
• Baski Sándor: „Hamarosan a könyvesboltokban” Irodalmi trailerek
FILMKÁNON
• Varga Balázs: Csak egy lista A 10 legjobb film
• Schubert Gusztáv: Mozimatek Mire jó a filmlista?
ANTONIONI
• Báron György: Michelangelo tekintete Antonioni töredékek
• Kelecsényi László: Magyar kapcsolat [JANUÁRTÓL] Antonioni Pesten
GENGSZTER-KÓD
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
• Varró Attila: Vad bandák [JANUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe – 1. rész
NABOKOV
• Kulcsár Géza: A Nabokov-négyszög H. és H. – bűn és kétségbeesés
• Ardai Zoltán: Utazás a nimfával Lolita-adaptációk
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: 738 perc Déry Tibor életéből Egy film-nagyregény lapjai
• Bán Zsófia: A jó banalitása Amerikai monográfia Forgács Péterről
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Pest nagytotálban Beszélgetés Nagy Bálinttal
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Forró szék Enyedi Ildikó – Gigor Attila: Terápia-sorozat
• Kovács Kata: Lelki Columbo Beszélgetés Gigor Attilával
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Betyár, becsület Don Winslow: Barbár állatok
• Sepsi László: Zöld MacGuffin Oliver Stone: Vadállatok
KRITIKA
• Kovács Kata: Sosem fogok a hajamon lógni Deák Krisztina: Aglaja
• Kovács Marcell: Szemtanú nélkül Peter Strickland: Berberian Sound Studio
MOZI
• Pápai Zsolt: Temetésem szervezem
• Baski Sándor: Szesztolvajok
• Roboz Gábor: Pardon
• Forgács Nóra Kinga: Toszkán szépség
• Kovács Kata: Hétszer lenn, nyolcszor fenn
• Csiger Ádám: Gázos
• Huber Zoltán: Kertvárosi kommandó
• Varga Zoltán: Lorax
• Barkóczi Janka: A második feleség
• Sepsi László: Démoni doboz
• Varró Attila: Üss vagy fuss
DVD
• Pápai Zsolt: Barátom, Harvey
• Sepsi László: Ház az erdő mélyén
• Varga Zoltán: Top Secret!
• Tosoki Gyula: Vad évad
• Géczi Zoltán: Lockout – A titok nyitja
• Bata Norbert: Maraton életre-halálra
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ház az erdő mélyén

Sepsi László

The Cabin in the Woods – amerikai, 2011. Rendezte: Drew Goddard. Szereplők: Kristen Connolly, Chris Hemsworth, Anna Hutchison. Forgalmazó: Pro-Video. 95 perc.

A kétezres évtized elmúltával az amerikai rémfilmben a torture porn pünkösdi királysága is véget ért, a Fűrész-széria kifulladásával a szakadó hús közelképei visszaszorultak az európai művészfilmbe és a független szcéna perifériájára, átengedve a terepet a kilencvenes éveket jellemző játékos-ironikus horrornak. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a korábbi trend zászlóvivői teljes harci díszben bukkantak fel újra: tavaly a Craven–Williamson-páros bővítette tovább a Sikoly-mitológiát, idén pedig a Buffy, a vámpírok réme készítői álltak elő egy műfajismereti kvízjátékkal. Drew Goddard és nemrég a Bosszúállók okán is piedesztálra emelt Joss Whedon az erdőmélyi tinihorror sablonjait kiforgatva ugyanakkor meg is haladja a zsánertudatos kommentárokra (Sikoly 4.) és a rajzfilmszerűen túlzó erőszakábrázolásra (Piranha 3D, Trancsírák) építő, lexikonba illően posztmodern horror hagyományait. Habár hőseik – szemben Woodsboro lakosságával – nem mozgóképek véleményezésével és értő elemzésével töltik szabadidejüket, a Ház az erdő mélyén tárgya éppúgy maga a műfaji formula, mint Craven slasherszériájában. De míg a Sikoly-filmek megállnak szabályszerűségek kijelentésénél, majd illusztrálásánál, a Ház az erdő mélyén rákérdez ezek okaira – nem az az érdekes, hogy mindig a szűzlány éli túl a mészárlást, hanem az, hogy miért. Túl azon, hogy az első perctől nyilvánvaló a szituáció – öt fiatal egy erdei faházban – mesterséges és bizonyos nézői elvárásoknak megfelelően manipulált volta, a Ház az erdő mélyén visszacsatol a horrorfilmek, azon belül is főképp a kultusznak örvendő darabok befogadásának rituális jellegéhez, ebből levezetve sémáik és variációik sajátosságait. Hasonlóan Robin Hardy tavalyi visszatéréséhez (The Wicker Tree), a Ház az erdő mélyén izgalmait nem elsősorban a kult-státuszt jó előre garantáló utalástömegek és műfaji határátlépések biztosítják, hanem a posztmodern zsánerferdítések eredendő könnyedsége és a kultusz szakrális jellege közti feszültség kijátszása. Míg vérmes elvárásokkal felvértezett nézőjét egy bájos metaforán keresztül istenszerepbe emeli, akinek kielégülése éppen attól függ, hogy mennyire sikerül izgalmas módon prezentálni a kisszámú változókon alapuló sémát, a rituálé maga mégis csupán könnyed játék, amely egyaránt épít a szabályok ismeretére és a rögzült elvárásokra és ahol jól fizetett apparátus ügyel a befogadói élmény teljességére. A Whedon–Goddard-páros a briliáns fináléban végül felborítja a táblát, a The Wicker Tree végkicsengésével ellentétben itt a rituálék (így a választott zsáner) ismerős állandóságán felülkerekedik a minden fajsúlytól megfosztott zabolátlan motívumhalmozás: a ház az erdő mélyén kegyhelyből a szabályok nélküli karnevál kreatúrákkal telizsúfolt terévé válik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11272