Láttuk még

Titkok háza

Tamás Amaryllis

„... Fájt a ház...”; mintha Nádas Péter Találkozás című drámájának egyetlen, talányos mondata köré rendezett volna fájóan valóságos történetet Péter Yeats. Vizsgálódásainak fókuszába az amerikai politikai élet egyik legsúlyosabb eltévelyedését, a mccarthyzmus ideológiáját állítja. Hollywood régi adósságát törleszti: Joe McCarthy, a demagóg, republikánus bíró, Wisconsin szenátora kezdetben azzal vált hírhedt-híressé, hogy előszeretettel jelentette fel hamis vádakkal az álomgyár rendezőit, bálványait, talán hiányzó tehetségéért is bosszút állva...

A film szakmai és ízlésbeli biztonsággal ábrázolja egy ördögi terv ötletdús megvalósítását: a szenátor és cinikus munkatársai, a jog felkentjeinek segítségével mint szivárogtatnak be az országba és a legmagasabb politikai körökbe üldözött zsidóknak álcázott náci bűnözőket. A tökéletesnek hitt konspiráción azonban rést üt a Life fotó-szerkesztője, Emily (Kelly McGillis) magánemberi, újságírói kíváncsisága.

A filmből a korai ötvenes évek hideglelős hangulata árad, néhol hitchcocki feszültséggel. Az igazi szenzáció azonban Kelly McGillis – a Grace Kelly arisztokratizmusát és a „női Jack Nicholson”, Kathleen Turner boszorkányos tehetségét idéző főszereplő – játékkultúrája.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4727

Cikk értékelése:

szavazat: 2784 átlag: 5.43