KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/augusztus
KUBRICK
• Schreiber András: Millenium Monolit 10 mínusz Kubrick
JIM THOMPSON
• Roboz Gábor: Tűzijáték az alagút végén Jim Thompson
• Varró Attila: A köztes szerző Gyilkosság
CANNES
• Létay Vera: Vértestvérek
• N. N.: Cannes-i díjak (2009)
KENYERES BÁLINT
• Kovács András Bálint: Ember a mozgó felvevőgéppel Kenyeres Bálint rövidfilmjeiről
• Csillag Márton: A lebegés szépsége Beszélgetés Kenyeres Bálinttal
TARANTINO
• Géczi Zoltán: Becstelen bírák, becsületes brigantik Világháborús mozi
• Gyenge Zsolt: Kill Hitler, avagy a nárcisztikus Quentin Becstelen brigantyk
PERZSA HÁLÓ
• Barkóczi Janka: Rettenetes gyerekek Iráni film: az új nemzedék
• Epres Tamás: A cenzor és a perzsa macskák Bahman Gobadi
NOUVELLE VAGUE
• Orosdy Dániel: Új hullámok, régi bűnök Hitchcock és a nouvelle vague
• Ádám Péter: Az írógéptől a kameráig Nouvelle vague: A szerzői film teóriája
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Hurrá, nyaralunk? Tévénemzedék
• Kemenes Tamás: Virtuális viszonyok A tévé mint családtag
KÖNYV
• Vincze Teréz: Arcművészet Margitházi Beja: Az arc mozija
• Pápai Zsolt: Kamaszpanasz Kitano Takeshi: Fiú
KRITIKA
• Varró Attila: Az utolsó gengszter Közellenségek
• Gorácz Anikó: Kisköltségvetésű mágia Boszorkánykör
MOZI
• Nevelős Zoltán: Il Divo
• Vincze Teréz: Pandora szelencéje
• Vajda Judit: Nászajánlat
• Roboz Gábor: Szerelem második látásra
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem olasz módra
• Varró Attila: Görögbe fogadva
• Baski Sándor: Transformers: A bukottak bosszúja
• Sepsi László: Bunyó
• Parádi Orsolya: Jégkorszak 3: A dínók hajnala
• Csillag Márton: Brüno
DVD
• Géczi Zoltán: A Fehér Lótusz Klánja
• Varga Zoltán: Hellraiser I-III
• Pápai Zsolt: Állj, határ!
• Kovács Marcell: Sóhajok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Boszorkánykör

Kisköltségvetésű mágia

Gorácz Anikó

Zsigmond Dezső falusi krimije nemcsak rejtett bűnöket tár fel, az archaikus és mágikus gondolkodásmódot is megmutatja.

 

A Boszorkánykör úgy viszonyul a Csillagok háborújához, mint Gabriel García Márquez J. R. R. Tolkienhoz. Tolkien regényeit és a Csillagok háborúját a fantasztikum világteremtő képessége hívta életre, García Márquez művei és a Boszorkánykör viszont a mágikus realizmus jegyében fogantak. A világteremtő fantasztikummal ellentétben a mágikus realista mű nem hoz létre alternatív világot, hanem a valóságot alakítja át a természetfölötti beemelésével. Ezek a művek a hétköznapi történéseket mágikus síkon értelmezik; szereplőik számára a transzcendencia vitathatatlan realitás. A mágikus realizmus mint stílus, olyasfajta világértelmezésből fakad, ami az archaikus, természetközeli, zárt közösségekre jellemző, ahol a vallásos miszticizmus, a babonák és hiedelmek még erősen meghatározzák a gondolkodást.

Nemcsak Latin-Amerikában, hanem a magyar nyelvterületen is találunk ilyen archaikus közösségeket még ma is, ha máshol nem, a gyimesi (és moldvai) csángók lakta vidékeken. A kortárs magyar filmtermésből Zsigmond Dezső Boszorkányköre leginkább Gárdos Péter Porcelánbabájával rokonítható, amely Lázár Ervin mágikus realista novelláskötete, a Csillagmajor három írását adaptálta. Közös bennük, hogy helyszíneik – a múlt század közepi alföldi tanyavilág és a gyimesi falvak – sajátos belső szabályrendszerrel és hiedelemvilággal bíró szigetek, ahol a misztikum a valóság szerves része.

Zsigmond Dezső számos dokumentumfilmet (Csigavár, Józsi nővér és a sárga bicikli, Aranykalyiba) forgatott Erdélyben; az idei Filmszemlén bemutatott játékfilmje, a Boszorkánykör a Keleti-Kárpátokban élő csángók között játszódik. A történet szerint egy városi nyomozó érkezik a gyimesi faluba, hogy kivizsgáljon egy kocsmai verekedést, de az ügy kapcsán súlyosabb, rég eltusolt bűnesetek: illegális abortuszok, csecsemőgyilkosságok kerülnek napvilágra. A falu tudja, hogy mi történik a hegyen az esztenáknál, de mindezt a boszorkányoknak (szépasszonyok, vadleányok) tulajdonítják, akik a hold fényénél meztelenül táncolnak, és férfiakat igéznek, erőszakolnak meg. A szkeptikus nyomozót hajtani kezdi a kíváncsiság, ezért elindul a hegyre egymaga, hogy kiderítse, mi az igazság a falubeliek misztikus meséiből.

Az effajta filmekben a nyomozó általában kívülről, a városból érkezik, mégsem feltétlenül idegen a közösség számára, inkább amolyan se ide, se oda nem tartozó ember. Ilyen határpozíciót foglal el a Trill Zsolt alakította százados, akit nevelőszülei a környékről fogadtak örökbe, és aki azért indul kollégája után, hogy figyelmeztesse: a hegy veszélyes azok számára, akik nem ismerik. Mire megérkezik a faluba, csak barátja hűlt helyét találja, de akkorra már a nyomozás mellett saját gyökereinek felkutatása is foglalkoztatja. Nem véletlen, hogy a nyomozás az egyik legkedveltebb dramaturgiai váz a filmtörténetben, hiszen amellett, hogy a filmnézéssel analóg folyamatot tükröz (a néző éppúgy elszórt információkból igyekszik összerakni a történetet, mint a detektív, aki így a nézőt képviseli), a nyomozás ürügyén fontos témák, általános problémák, generációs létélmények fogalmazódhatnak meg. A Boszorkánykör a csángók gazdag és élő hiedelemvilágáról mesél egy falusi krimibe csomagolva; erénye, hogy nem a babonák mozgóképes néprajzi katalógusát akarja elkészíteni, hanem egy kihalófélben lévő kultúra transzcendentális gondolkodásában igyekszik a nézőt megmeríteni.

A magyar filmtörténetben nem előzmény nélküli, hogy a dokumentumfilm termékenyítőleg hat a játékfilmre, mint ahogyan az sem, hogy a fikciós film jótékony hatásai érződnek a dokumentumfilmen. Zsigmond Dezső filmjében olyan kézenfekvő a dokumentum és a fikció keverése, amilyen magától értetődő a mágikus realizmusban a valóság és a misztikum határainak elmosódása. (A bűnügyi kihallgatás és a dokufilmes interjúszituáció formai hasonlóságát már csak zárójelben merem megjegyezni). A Boszorkánykörben ismerős arcok, helyszínek és mozzanatok köszönnek vissza a rendező dokumentumfilmjeiből; úgy is mondhatnánk, ez a mostani a korábbi filmek készítése során felgyűlt élményanyag játékfilmes lepárlása.

Ez a lepárlás azonban felemásra sikeredett, a koncepció és az alkotói hozzáállás nem, a kivitelezés módja viszont jócskán hagy kívánnivalót maga után. Az alkotók a korlátozott anyagi lehetőségek miatt súlyos kompromisszumokat kötöttek, a videóra forgatott anyag minősége olykor még a tévés sugárzás szintjét is alig üti meg, mozis vetítésre pedig gyakorlatilag alkalmatlan (ami éppúgy sokat von el a film értékéből, mint a már említett, eredetileg tévéfilmnek szánt Porcelánbaba esetében). Nincs mese, ha rossz a képminőség, azzal a mágikus realizmus mindkét tagja sérül: se mágikus nem lesz, se realista.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9848