TelevízóTévénemzedékHurrá, nyaralunk?Schreiber András
Szünidőben még csábítóbb a televízió. A kulcsos gyerek már nem a játszótéren, hanem a tévében keresi a nagy kalandot.
Éppen csak beköszöntött a nyár, máris sorjáztak a felmérések: a magyar családok hány százaléka merre, meddig és főként miből nyaral. Ha nyaral – a statisztika szerint ugyanis a nyaralás kevesek kiváltsága. Az iskolai szünidő két és fél hónap; egy átlagos magyar család – így az egyik kimutatás – négy napot pihen a forró évszakban. A többi fehér folt. A vakáció a gyereknek ettől még lehet tömör gyönyör, nincs iskola – de nincs szülői felügyelet sem. „Hova tegyem nyáron a gyereket?” – sürget egy internetes fórumkérdés, a hozzászólók komolyan aggódnak, ha nem tudják a nagyszülőkre, vidéki rokonra bízni a lurkót, és nem futja nyári táborra sem (mert ha futná, akkor például nem rövidülne négy napra a néhai kéthetes családi vakáció, de ha telne is, azzal is csak pár hetet lehet kibekkelni), és mert a napközitől szülő és gyerek egyaránt irtózik, marad a nyakba akasztott kulcs.
Több mint másfélmillió – a felmérések alapján ennyi családnak jelent problémát a nyári szünidő. Szociális és oktatási problémáról van szó – nem egy oktatási szakember lerövidítené a nyári szünetet, mondván, a hosszú kihagyás alatt a nebulók túlpihenik magukat. Panaszkodik a tanerő: szeptemberben elhízott, ellustult, elbutult diákok hada lepi el az oktatási intézményeket. Mutogatnak ezért a tévére is, és talán nem ok nélkül. Nagyszülő, vidéki rokon, főállású anyuka, vagy nyári tábor híján a televízió boldogan magára vállalja a bébiszittelést. Nem egy kulcsos gyerek a játszótér helyett a varázsdoboz előtt ülve keresi a nagy kalandot.
A tévések örülhetnek, egész nyáron lesz közönség – mégis, a tematikus adók kínálatát leszámítva, a nagy csatornáknak, úgy tűnik, nem éri meg gyerekműsorokat sugározni. Sem gyártani: az elmúlt tizenöt évben mutatóba sem készültek idehaza gyerekdarabok – maradtak a hetvenes-nyolcvanas évek tévéfilmjei. Már amennyiben maradtak. Vegyünk egy átlagos júliusi napot: a kereskedelmi televíziók majdhogynem szó nélkül mennek el a gyerekek mellett, a közszolgálati csatorna pedig reggel kilenc és tíz között két ifjúsági sorozat ismétlésével letudja a szünidei matinét. Arra most nem térünk ki részletesebben, hogy pont az UV-sugárzás csúcsidőszakára időzített közvetlen ajánlatokkal, betelefonálós kvízekkel és kisebbségi műsorokkal a tévé elől elmozdított gyerek esetében a vakáció szociális és oktatási jellegű problémái mellé egészségügyi kockázatok is társulnak, de azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a tévék, látszatra, fordítva gondolkodnak: a tűző nap elől a szobába menekülő kis- és fiatalkorúra nem tekintenek potenciális médiafogyasztóként. Tehát miközben a kulcsos gyerekből lassacskán távirányítós gyerek lett, az önmagát családbarátként hirdető televíziók – legalábbis ez derül ki a műsortervből – nem foglalkoznak az (általuk is generált) problémával. Vagy éppenséggel úgy foglalkoznak vele, hogy úgy tesznek, mintha a gyerekműsorok hiánya azt igazolná, hogy tulajdonképpen nem szeretnék, hogy a gyerekek nyáron tévét nézzenek.
Egyes oktatási szakemberek úgy vélik, a diákok nyári ellustulása ellen a hosszú vakáció felszámolása, több hosszabb-rövidebb évközi oktatási szünet beiktatása lehetne a megoldás. Az oktatási rendszer ezirányú megreformálása persze a tévéket sem hagyná hidegen – sokkal egyszerűbb két hónapra betárazni a konzervanyagokat, mint két-három-négy hetes (mozgó)szünetekre tervezni. Egyébiránt van a nyári szünetnek pozitív hozadéka – nevezetesen az, hogy ilyenkor pihennek a békéltető show-k és a celebműsorok zöme. De ez az örvendetes hiány semmit nem változtat a lényegen. Mire a munkában kifáradt szülő hazaérkezik, a gyerek túl van jó pár órányi tévénézésen. És a tanévnyitót követő első rajzórán, a szokásos „rajzold le egy nyári élményedet” feladatra a pálcikaemberek színes kalandjait vastag keret szegélyezi, a felső sarokban pedig ott virít egy ismerős logó.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1390 átlag: 5.67 |
|
|