KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/augusztus
KUBRICK
• Schreiber András: Millenium Monolit 10 mínusz Kubrick
JIM THOMPSON
• Roboz Gábor: Tűzijáték az alagút végén Jim Thompson
• Varró Attila: A köztes szerző Gyilkosság
CANNES
• Létay Vera: Vértestvérek
• N. N.: Cannes-i díjak (2009)
KENYERES BÁLINT
• Kovács András Bálint: Ember a mozgó felvevőgéppel Kenyeres Bálint rövidfilmjeiről
• Csillag Márton: A lebegés szépsége Beszélgetés Kenyeres Bálinttal
TARANTINO
• Géczi Zoltán: Becstelen bírák, becsületes brigantik Világháborús mozi
• Gyenge Zsolt: Kill Hitler, avagy a nárcisztikus Quentin Becstelen brigantyk
PERZSA HÁLÓ
• Barkóczi Janka: Rettenetes gyerekek Iráni film: az új nemzedék
• Epres Tamás: A cenzor és a perzsa macskák Bahman Gobadi
NOUVELLE VAGUE
• Orosdy Dániel: Új hullámok, régi bűnök Hitchcock és a nouvelle vague
• Ádám Péter: Az írógéptől a kameráig Nouvelle vague: A szerzői film teóriája
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Hurrá, nyaralunk? Tévénemzedék
• Kemenes Tamás: Virtuális viszonyok A tévé mint családtag
KÖNYV
• Vincze Teréz: Arcművészet Margitházi Beja: Az arc mozija
• Pápai Zsolt: Kamaszpanasz Kitano Takeshi: Fiú
KRITIKA
• Varró Attila: Az utolsó gengszter Közellenségek
• Gorácz Anikó: Kisköltségvetésű mágia Boszorkánykör
MOZI
• Nevelős Zoltán: Il Divo
• Vincze Teréz: Pandora szelencéje
• Vajda Judit: Nászajánlat
• Roboz Gábor: Szerelem második látásra
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem olasz módra
• Varró Attila: Görögbe fogadva
• Baski Sándor: Transformers: A bukottak bosszúja
• Sepsi László: Bunyó
• Parádi Orsolya: Jégkorszak 3: A dínók hajnala
• Csillag Márton: Brüno
DVD
• Géczi Zoltán: A Fehér Lótusz Klánja
• Varga Zoltán: Hellraiser I-III
• Pápai Zsolt: Állj, határ!
• Kovács Marcell: Sóhajok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kubrick

10 mínusz Kubrick

Millenium Monolit

Schreiber András

Semmi sem változik. A Kubrick halála óta eltelt tíz év is a torzsalkodás dekádja volt.

 

Vannak félreértett próféciák. Léteznek olyan hagymázas látomások, amelyeket maga a jövendőmondó sem képes értelmezni – és léteznek alternatív jóslatok, amelyeknél csak a kiindulópont a biztos, a megálmodott végkifejlet az utókor cselekedetein múlik. A történelem nem csak igazolja, alakítja is a jóslatokat. A KubrickClarke-próféciából (2001. – Űrodisszeia) például elsőre csupán az évszám stimmel. Még a fekete monolitról sem tudjuk pontosan micsoda: tudósok egy csoportja legutóbb a pszilocibin-gomba fogyasztásában vélte megtalálni az emberi tudat kialakulásának kulcsát, de biztosra vehetjük, a manicheizmus tanait (azaz hogy a világot a Jó és a Rossz együtt teremtette és kölcsönösen formálja) elfogadó Kubrick azzal a (bele)magyarázattal is elégedett lenne, miszerint a fekete monolit nem más, mint a bibliai tudás fája: az emberi természet a bűnnel lehet csak teljes, a teremtést szükségszerűen a gonosz fejezi be.

Stanley Kubrick 1999. március 7-én halt meg, a kíváncsiskodó riportereknek esélyük sem volt rá, hogy 2001 januárjában ádázul faggassák: hova lett a beígért űrvilág, hol az emberi tudatot meghaladó, önállóan gondolkodó-cselekvő csúcskomputer?! Két és fél évvel a halála után is csak keveseknek derengett az Ürodisszeia lényege. Elvégre a valóságos 2001 csupán a pusztító intelligencia legújabb elképesztő bizonyítéka; az új évezred háborús nyitányában dekányi űr-fantasztikumot sem találni. Csakhogy ha az utókor alakítja a jóslatokat, oktalanság lenne számonkérni a víziót – ráadásul a kiindulópont fájdalmasan biztos: az emberi agresszió és az agressziót kiszolgáló találékonyság lett az új millennium motorja. A Kubrick halála óta eltelt tíz év is a torzsalkodás dekádja volt. Semmi sem változik, a lényeg nem változik – ez a látomás veleje, márpedig az igazán jó víziók mindig a már megtörtént eseményekből indulnak ki. Megtörtént esemény ez is: a monolit feltűnik a vietnami pokolról forgatott Acéllövedékben is, Cowboy haláltusájakor röpke pillanatra látható a háttérben.

Erőszak a köbön. A szerzői zsánerfilmes Kubrick az embertelen emberi agresszió rendezője volt – de nem a céltalan, ok nélküli erőszaké, legfeljebb az ostoba, pusztító-teremtő öldöklésé. Háborús filmjeiből kiderül, hogy mindent tudott a háborúról, technikai és lélektani értelemben egyaránt. Ha valamely őrült tábornok kivonja belőlük a háborúk természetét megcélzó fricskát és riposztot, színtiszta oktatófilmet kap – Stanley Kubrick: A hadviselés szabályai. Azonban így pont a lényeg veszne el, ahogyan elveszett a látomás lényege a Brian W. Aldiss írása nyomán (A szuperjátékok kitartanak egy nyarat) tervezett, Kubrick halála után Steven Spielberg által megrendezett Mesterséges értelemből is.

Mondják, Stanley Kubrick halála után is készülnek Kubrick-filmek. Az A. I. Spielberg-féle átirata mellett minimum a Kubrickot szintén foglalkoztató Patrick Süskind-regényből készült Parfümöt illik megemlíteni, amelyből végül Tom Tykwer rendezett filmet. Nemrég videóinstalláció készült az Árja papírok című filmtervből, három éve pedig a rendező veje, Philip Hobbs jelentette be, előkerült az az ötven éve elveszettnek hitt kézirat, amelyen Kubrick közösen dolgozott Jim Thompsonnal, a Gyilkosság és A dicsőség ösvényei című filmjei társforgatókönyvírójával, és amelyből most valaki más rendez majd filmet – a Lunatic at Large lehet az új Kubrick-hommage. Kubrick biztosan jót mosolyogna ezen, nála kevesen tudták jobban: a halál jó üzlet.

Régóta dédelgetett Napóleon-filmtervének szeptember tizenegyedike adhatott volna lendületet – csoda, hogy még senki nem csapott le rá. Az új évezred első évtizede máris a bukott hódításoké és a bukás terjeszkedéséé. Persze Kubrick már 1968-ban letette a magáét: a levegőbe feldobott állatcsont egy-egészet alkot a toronyba csapódó repülőkkel, a gonosz elleni hadviseléssel, és a globális gazdasági válsággal.

A prófécia lényegéhez tartozik az önmagába forduló monolit is – az embertelen embert csak ugyanaz, az agressziót is szülő intelligencia válthatja meg. Nincs még Csillaggyermek, csak az erőszak monolitját ismerjük. Tíz évvel Kubrick halála után úgy tűnik, valóban meg kell hódítani az ismeretlent. A Jupiter túl messze van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/08 04-05. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9834