KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Harold Pinter (1930-2008)
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: A negyedik dimenzió A Sátántangó tizenöt éve
• Mátyás Péter: A kamaszkor útvesztői Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Kolozsi László: Mindenki a magáét
CRICHTON
• Beregi Tamás: Crichton-próféciák Michael Crichton
AUSZTRÁLIA
• Varró Attila: A szivárványon túl Ausztrál vadnyugat
BLAXPLOITATION
• Vágvölgyi B. András: Büszkék és feketék Blaxploitation – Sweet Sweetback…
• Teszár Dávid: Egy elfeledett szuperhős Jim Kelly
FESZTIVÁL
• Klág Dávid: Re-animátor Anilogue
• Báron György: Vissza Afrikába Karthágó
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Magnum nélkül Elcserélt életek; Gran Torino
• Mátyás Győző: Az idő fonákja Benjamin Button különös élete
MOZI
• Schreiber András: Milk
• Vajda Judit: A kuszkusz titka
• Nevelős Zoltán: A szabadság útjai
• Alföldi Nóra: Melegkonyha
• Pápai Zsolt: A látogató
• Tüske Zsuzsanna: Vérvonal
• Forgács Nóra Kinga: Profi bérgyilkost keresünk
• Varró Attila: Az igenember
• Baski Sándor: Valkűr
• Parádi Orsolya: Volt
• Sepsi László: Spirit – A sikító város
• Teszár Dávid: Wonderful Days
• Vincze Teréz: Te, aki élsz
DVD
• Géczi Zoltán: A bosszú
• Tosoki Gyula: Az örökös
• Varga Zoltán: Trapéz
• Pápai Zsolt: És Isten megteremté a nőt
• Horeczky Krisztina: Halálos glamúr Csillogás
FESZTIVÁL
• Hámori György: Papírvilág, gyurmaemberek Anilogue-interjúk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Beszélgetés Sopsits Árpáddal

A kamaszkor útvesztői

Mátyás Péter

A Filmszemlén mutatják be Sopsits Árpád új munkáját, A hetedik kört. A film alapjául a közelmúltban Nagykovácsiban lezajlott tragikus események szolgáltak.

 

– A film munkacíme A hangya volt, de később ez megváltozott, a végleges cím a Pokol hetedik körére utal.

A hangyát szimbolikus címnek szántam, de Sándor Pál, a producer úgy gondolta, ennek a filmnek mégsem a hangya a főszereplője, és ez a cím nem is keltené fel a nézők érdeklődését. A hetedik kör Dante Isteni színjátékára utal, ott a hetedik bugyorban az öngyilkosok, az istentagadók találhatók, és olyanok, akik rosszat tesznek, illetve ártanak felebarátaiknak vagy hozzátartozóiknak. Egy öngyilkosság pedig minden családnak óriási tragédiát jelent.

– Ez a film a Céllövöldéhez hasonlóan az ipari társadalom perifériájára kalauzol el bennünket. A gyerekek lepusztult épület romjai között játszanak. Hőseid kétségbeesve és elveszetten ténferegnek ebben a világban, kitörési pontokat a rombolásban és az önpusztításban keresve. Egyikük, Sanyi egy alkalommal a számítógépén bűvészkedve szimbolikusan előbb az apja, majd az anyja és testvére, végül saját házuk fényképét kivágja és belehelyezi egy ipari monstrum gyárkéményeibe.

– Kétségtelen a hasonlóság a két film környezetrajza között, bár a Céllövölde lecsupaszítottabb és redukáltabb világával szemben itt most a gyerekeknek van otthonuk, vagy legalábbis látszatra teljesebb az életük. Azonban a felnőttek felelőssége nem változott abban, hogy mennyire hagyják magukra gyermekeiket, és mennyire maradnak egyedül a kérdéseikkel. Én nem bántok egyetlen szülőt sem, filmem inkább a világ tragikus állapotrajza, egyfajta felkiáltójel.

– A filmbeli két jó barát, Sanyi és Jakab közül az utóbbi az elszántabb. Félelmét legyőzve odaáll célpontnak egy késdobáló elé, elégtelent kap az újraélesztési tanfolyamon, és akasztott embert rajzol a hittanórán.

– Jakab ösztönösebb lény, kevésbé gondolkodó. Nála pszichológiailag indokoltabb a helyzet, hiszen csonka családban él, anyját és testvérét korán elveszítette, apja rendszeresen kocsmázik.

– Sanyinál viszont látszólag minden rendben van. Testvérével, Mayával és szüleivel egy átlagos családot alkotnak, ahol azonban kevés figyelem, kevés idő jut rájuk.

– Sanyi gondolkodóbb lény, válaszokat keres kérdéseire, amelyeket beleír naplójába. Anyja szerint Istent a remény és a félelem szüli. Ez a felnőtteknek talán kielégítő válasz lehet, mi teremtünk valamit magunk fölé, szükségünk van valamire, ami reményeinket és félelmeinket beteljesíti. Ezt nevezhetjük spirituális késztetésnek. A gyermekeknek azonban nem elég ez a válasz, a gyermek nem tud leállni, mindig továbbgondolja a dolgokat a saját szintjén, ám ő sem tud választ adni olyan kérdésekre, amire a felnőtteknek sem sikerül.

– A gyermekek közösségének életét feldúlja egy új fiú, Sebestyén megérkezése. Az ő alakja számomra némi rokonságot mutat a III. században élt vértanú, Szent Sebestyén figurájával, aki hivatalos római vallását feladva áttért a kereszténységre, ezért kikötötték egy oszlophoz, megfosztották ruháitól és lenyilazták. A hitéért kiálló és krisztusi módon megszenvedő vértanú és a kereszténység hagyományos értelmezésétől elforduló, hitét bátran vállaló fiú magatartásának hasonlóságára gondolok.

– Nekem nem állt szándékomban egy ilyen direkt utalás Szent Sebestyénre. Végül is nem mondanak nagyon mást Gábor atya és Sebestyén, mindkettő egy másik világba helyezi a beteljesülést. Gábor atya szerint azért kell helyesen élnünk, hogy majd a mennyországba jussunk, de ez Sebestyén szerint is igaz. Az emberi élet szempontjából viszont Gábor atya az öngyilkosságot Isten elleni bűnnek tartja, miközben Sebestyén ezt máshogy gondolja. Ez azonban etikai kérdés, gondoljunk csak Camus-re, aki az öngyilkosságot nem tartotta elítélendőnek szemben Gabriel Marcel etikájával. Én inkább az emberi lélekben lévő zavarodottságról beszélnék, ugyanis sem a pap, sem a fiú nem képviselnek tiszta eszméket. Sőt, Sebestyén a gonosznak egyfajta megtestesülése is, amit Szent Sebestyénről soha sem gondolhatunk, ezért nem állítanám őket párhuzamba.

– Kétfajta világnézet és gondolkodás párviadalaként is felfoghatjuk a filmet, le is zajlik a párbaj „a gyerekek háta mögött”, Gábor atya és Sebestyén között. Sebestyén egy hangyát bámulva mesél egy fiúról, aki több alkotórészből akart összerakni egy élőlényt. Miután élőt nem sikerül alkotnia, nem maradt más számára, csak a pusztítás öröme, az önpusztítás hatalma. A hittanórán viszont a kamaszok a papot faggatják, ha Isten jó és igazságos, akkor miért engedi a rosszat és a hamisat. Mi szükség a feltámadásra?

– Sebestyén és Gábor atya is hatalommal bíró emberek. Az ő terepük a gyerekek lelke, szelleme. A pap megérzi, hogy baj van, hogy valaki beavatkozik, belepiszkít az általa képviselt hitbe. Őszintén aggódik, hiszen nem gondolhatja senki, hogy az önpusztítás helyes dolog lenne. Nem is válaszol egyenesen Sanyi azon kérdésére, hogyha Isten gonosz lehet, akkor talán nincs is. Ez örök kérdés, mint ahogy az is, amivel a pap visszakérdez, „ha Isten nincs, akkor lehet pusztítani?” A pap hite szerint a törvények azért vannak, hogy az emberben lévő rosszat megfékezzék.

– Az események végén a pap mégis hitét veszti, hivatásához méltatlanul táncra perdül, ami egy pogány rítus kifejeződése.

– Ez így van. Ha valaki tényleg hisz, akkor annak feltételeznie kell az ördögöt. Ez modern probléma, amióta tagadják a boszorkányok és az ördög létezését, egy egyházát szolgáló pap számára mindig kérdés, hogy ha a jó megtestesül, akkor a gonosz miért nem. Gábor atya a film egy pontján úgy gondolja, Sebestyén maga az ördög. Ez az ő ideológiájából, hitéből következik. Nem gonoszságból! Ha létezik a jó és a rossz harca a világban, akkor a gonosznak is meg kell testesülnie. Sebestyénnel való összecsapása után a pap saját magában és Istenben való hite rendül meg. Mi van ha Sebestyén csak egy nagyon okos, furcsa, de ártatlan gyerek?

– A magányra ítélt gyerekek nyitottak mindenre, ami helyzetüket magyarázza, amiben kiutat találhatnak.

– A pap kiútja kevésbé tetszik nekik, mint Sebestyéné, az övé igazabbnak, elfogadhatóbbnak tűnik. Nekem már a főiskola óta gondom van az ideológiák értelmezésével, értelmezhetőségével. Készítettem egy filmet Borges egyik novellájából, ahol egy pap a tizenhetedik században „csodákat” tesz egy faluban, meggyógyítja a bárányokat, megtanítja írni és olvasni a parasztokat, megismerteti velük a Bibliát, ám azok úgy gondolják, ahhoz, hogy megtérhessenek, fel kell áldozniuk valakit, és ez nem más lesz, mint a pap. A nekünk megtanítható dolgok törvényszerű félreértelmezése izgatott már akkor is, és ez most is így van, Sebestyén más értékrendet képvisel, noha „vallása” ugyanarról a tőről fakad, mint a papé.

– A Céllövölde, a Torzók és A hetedik kör trilógiát alkotnak. Számos visszatérő motívum mellett az én és a világ kapcsolatáról szól mind a három film, a kamaszok szemszögéből.

– A Céllövölde esetében erre még nem gondoltam. A Torzók forgatása idején már megfogalmazódott bennem a trilógia lehetősége, már akkor foglalkoztatott mostani filmem problematikája. A hangya megírásánál pedig már tudatosult bennem az összekapcsolhatóságuk. Az első kettő még tartalmaz önéletrajzi elemeket, a mostani viszont teljes mértékben fikció. A három film fél évszázad három generációjának gyerekkorát fogja át, 1958-tól 2008-ig. Időrendben a legkorábban játszódó, a Torzók az első, amely azt mondja, hogy a világ rátámad a gyerekvilágra és eltorzítja. Hiába szöksz el a világ elől, az utolér, a világ ellenem fordul, és én leszek a gyilkos. Az időrendben második, az 1980-as években játszódó Céllövölde azt mondja, hogy én támadok rá a világra, mert elegem van belőle. A világot az apám testesíti meg, aki zsarnokként bánik velem, ezért lelövöm. A harmadik, a napjainkban játszódó film hőse kamaszkorú, még kiforratlan, önmagáért felelősséget nem vállaló személyiség. Ez a még formálódó gyermek hirtelen önmaga ellen támad. A mi világunk már olyan, ahol az én önmaga ellen fordul, és ezt tartom a legtragikusabbnak minden szempontból. Ez a legmerészebb és gondolati, érzelmi szempontból ezt lesz a legnehezebb elfogadni majd, ezért kell ennek a filmnek erős felkiáltójelnek lennie.

– Egy, a filmjeidben visszatérő motívum viszont hiányzik A hetedik körből. Kétszer is idézel benne korábbi munkáidból. Az egyik jelenetben a Céllövölde befejező kockái peregnek a hintázó Ferivel, majd a rendőrőrs és az immár üresen imbolygó hinta képét látjuk. Később Sanyi és Jakab a Torzók híres szökési jelenetét nézik a televízióban, a szabadság felé rohanó fiúkkal. A Céllövölde a körhinta felhőtlen örömöt sugárzó képeivel kezdődött, ami később a forgóhinta motívumában is megismétlődött a nevelőintézetben a Torzókban. Mostani filmedből viszont hiányzik a hinta, az ártatlanság, a romlatlanság jelképe végképp eltűnt, a játék felszabadult öröme odaveszett. Mintha a felnőtt világ megfosztotta volna őket gyerekkoruktól.

– Ez igaz, de mindegyik filmemben van valami tárgyhoz kötöttség, a Céllövöldében a puska és a hinta, a Torzókban a meteorit és a hinta, A hetedik körben pedig a motor és a hangya. A motor a konstans elem, már a Céllövöldében és a Torzókban is láthattuk, de a hangya új elem, élőlény, ami tömegével pusztul, ám Sanyi egyet megment közülük. Ez másfajta szimbolika, mint amit a korábbi filmjeimben alkalmaztam.

– Mind a három filmben nyitva hagytad a befejezést, a gyermekarcok az érzelmek összetettségét és sokféleségét, reményt és reménytelenséget, kérdést és várakozást fejeznek ki egyszerre.

– Le lehetne zárni a történeteket. De én úgy nem érezném igaznak őket. A Céllövölde esetében egyesek szerint Feri feladja magát, míg mások szerint a szabadságot választja. A Torzók hősét, Soproni Áront vagy visszaviszik az intézetbe, vagy leugrik a robogó vonatról a szabadság reményében. A hetedik kör esetében is szándékolt ez a nyitottság, bár más természetű. Filmjeim mindig problémafilmek, nincs igazi megoldásuk. A kérdéseim lehet, hogy olyanok, hogy csak kérdésként tudnak igazán működni. Vannak olyan szerzők, mint Dosztojevszkij, akik úgy tudták megfogalmazni kérdéseiket, hogy mögöttük felsejlik valami erős állítás, hit. De ehhez eljutni ma nagyon nehéz. Nem azt mondom, hogy az ember nem képes változni, néha pontosan a problémái ellenére, vagy segítségével változik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 06-08. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9677