KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Harold Pinter (1930-2008)
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: A negyedik dimenzió A Sátántangó tizenöt éve
• Mátyás Péter: A kamaszkor útvesztői Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Kolozsi László: Mindenki a magáét
CRICHTON
• Beregi Tamás: Crichton-próféciák Michael Crichton
AUSZTRÁLIA
• Varró Attila: A szivárványon túl Ausztrál vadnyugat
BLAXPLOITATION
• Vágvölgyi B. András: Büszkék és feketék Blaxploitation – Sweet Sweetback…
• Teszár Dávid: Egy elfeledett szuperhős Jim Kelly
FESZTIVÁL
• Klág Dávid: Re-animátor Anilogue
• Báron György: Vissza Afrikába Karthágó
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Magnum nélkül Elcserélt életek; Gran Torino
• Mátyás Győző: Az idő fonákja Benjamin Button különös élete
MOZI
• Schreiber András: Milk
• Vajda Judit: A kuszkusz titka
• Nevelős Zoltán: A szabadság útjai
• Alföldi Nóra: Melegkonyha
• Pápai Zsolt: A látogató
• Tüske Zsuzsanna: Vérvonal
• Forgács Nóra Kinga: Profi bérgyilkost keresünk
• Varró Attila: Az igenember
• Baski Sándor: Valkűr
• Parádi Orsolya: Volt
• Sepsi László: Spirit – A sikító város
• Teszár Dávid: Wonderful Days
• Vincze Teréz: Te, aki élsz
DVD
• Géczi Zoltán: A bosszú
• Tosoki Gyula: Az örökös
• Varga Zoltán: Trapéz
• Pápai Zsolt: És Isten megteremté a nőt
• Horeczky Krisztina: Halálos glamúr Csillogás
FESZTIVÁL
• Hámori György: Papírvilág, gyurmaemberek Anilogue-interjúk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Spirit – A sikító város

Sepsi László

The Spirit – amerikai, 2009. Rendezte: Frank Miller. Írta: Will Eisner képregényéből Frank Miller. Kép: Bill Pope. Zene: David Newman. Szereplők: Gabriel Macht (The Spirit/Denny Colt), Scarlett Johansson (Silken Floss), Samuel L. Jackson (The Octopus), Eva Mendes (Sand Saref), Jaime King (Lorelei Rox), Paz Vega (Plaster of Paris). Gyártó: Lionsgate / Odd Lot Entertainment. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

Will Eisner negyvenes évek eleji, újságmellékletként indult szériája mind a tematika, mind a formanyelv szempontjából jelentős összekötő kapocs mozgókép és képregény között. A halálból visszatért ifjú rendőr kalandtörténetei bőven merítettek korának filmjeiből (filléres sci-fitől a film noirig), miközben a szerző paneljeiben is a mozi nyelvén fogalmazott.

Frank Miller Kubrickot idéző gátlástalansággal formálja saját képére az eredeti szöveget. A jókora korpuszból a saját életművében is megtalálható motívumokat kiemelve – mint például az Elektra–Fenegyerek-románcra rímelő Sand Saref–Spirit-kapcsolat – szándékos anakronizmusokkal fűszerezett retro-noirt készített, mely mintha a Sin City és a hatvanas évek Batman-tévésorozatának dobozban maradt zabigyereke volna. A képi világ az előbbi stílusának újrázása: Miller, filmjének pastiche-jellegét növelve, nem átall számos konkrét beállítást is átvenni az elődből. De a CGI-vel való játszadozása jelenthet akkora előrelépést az új leképezési forma nyelvének megszilárdításában, mint az eredeti The Spirit jelentett a comics-éban.

Egy beszélgetésükben Eisner a Hollywood karmai közé került alkotások integritását féltette, míg Miller a legújabb technikákra hivatkozva próbálta meggyőzni a jó álomgyári adaptációk lehetségességéről – hiszen ha bármit vászonra lehet vinni, mi állhatja útját egy jó feldolgozásnak? A Spirit filmváltozata tökéletes illusztrációja a milleri álláspontnak: vászonra vitt képregény, homogén hátterek negatív terei előtt torz lelkű-torz testű figurákra feszülnek a hópelyhekből szőtt textúrák, ám Eisner szellemisége valahol útközben mégis elveszett. Ahogy a képregényben csupán kesztyűs kezeivel jelzett Octopusból Marilyn Manson ruhatárában parádézó ripacs lett, úgy ezt is bombasztikus látványorgiává roncsolta a nagybetűs, megváltó Technika.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9669