KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Harold Pinter (1930-2008)
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: A negyedik dimenzió A Sátántangó tizenöt éve
• Mátyás Péter: A kamaszkor útvesztői Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Kolozsi László: Mindenki a magáét
CRICHTON
• Beregi Tamás: Crichton-próféciák Michael Crichton
AUSZTRÁLIA
• Varró Attila: A szivárványon túl Ausztrál vadnyugat
BLAXPLOITATION
• Vágvölgyi B. András: Büszkék és feketék Blaxploitation – Sweet Sweetback…
• Teszár Dávid: Egy elfeledett szuperhős Jim Kelly
FESZTIVÁL
• Klág Dávid: Re-animátor Anilogue
• Báron György: Vissza Afrikába Karthágó
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Magnum nélkül Elcserélt életek; Gran Torino
• Mátyás Győző: Az idő fonákja Benjamin Button különös élete
MOZI
• Schreiber András: Milk
• Vajda Judit: A kuszkusz titka
• Nevelős Zoltán: A szabadság útjai
• Alföldi Nóra: Melegkonyha
• Pápai Zsolt: A látogató
• Tüske Zsuzsanna: Vérvonal
• Forgács Nóra Kinga: Profi bérgyilkost keresünk
• Varró Attila: Az igenember
• Baski Sándor: Valkűr
• Parádi Orsolya: Volt
• Sepsi László: Spirit – A sikító város
• Teszár Dávid: Wonderful Days
• Vincze Teréz: Te, aki élsz
DVD
• Géczi Zoltán: A bosszú
• Tosoki Gyula: Az örökös
• Varga Zoltán: Trapéz
• Pápai Zsolt: És Isten megteremté a nőt
• Horeczky Krisztina: Halálos glamúr Csillogás
FESZTIVÁL
• Hámori György: Papírvilág, gyurmaemberek Anilogue-interjúk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szabadság útjai

Nevelős Zoltán

Revolutionary Road – amerikai, 2008. Rendezte: Sam Mendes. Írta: Richard Yates regényéből Justin Haythe. Kép: Roger Deakins. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Leonardo DiCaprio (Frank Wheeler), Kate Winslet (April Wheeler), Ryan Simpkins (Jennifer Wheeler), Ty Simpkins (Michael Wheeler), Kathy Bates (Mrs. Helen Givings). Gyártó: BBC / DreamWorks / Goldcrest / Neal Street Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 112 perc.

 

Eseményfilm a javából: újra együtt a nagy páros, Kate és Leo több, mint tíz évvel a Titanic után; emellett Kate Winsletet először rendezi férje, Sam Mendes, és akkor még az Oscar-esélyekről nem is beszéltünk. Kevésbé bulváros, de nem kisebb szenzáció, hogy A szabadság útjai Richard Yates 1961-es, a legnagyobb kortárs amerikai regények közt számontartott művének adaptációja. De bármekkorának ígérkezik a felhajtás a film körül, szerencsére – és híven a Yates-könyv szelleméhez – valami sokkal keményebb tükörfelmutatás történik, mint Mendes szűk évtizeddel ezelőtti, Oscarokkal megdobált kertvárosi tantörténetében, az Amerikai szépségben. Itt is a jóléti idill felszíne mögé pillant a mozi, ám ezzel véget is érnek a hasonlóságok.

Az ifjú és szép, kétgyermekes Wheeler házaspár egy újonnan épült, connecticuti kertvárosban gondtalanul törleszti a jelzáloghitelt és követi a középosztály társadalmi életének elfogadott szabályait. 1955-öt írunk, amikor tipikus amerikai családapaként, aki fiatalon túlélte a háborús bevetéseket, Frank Wheeler a karrierjét építi, szürkeöltönyös férfiak seregével együtt ingázva New Yorkba, míg egy nap felesége, April azzal az ötlettel nem lepi meg, hogy hagyják ezt az egészet, mentsék meg ifjúkori álmaikat, amíg nem késő, költözzenek Párizsba, ahol Franknek lesz alkalma kibontakoztatni a tehetségét, akármiről szóljon is, Frank pedig osztja a lelkesedését. Döntésük, mint katalizátor, a következő jelenetekben színvallásra kényszeríti a történet többi szereplőjét, és a járatlan útnak csupán a felvetése is sokatmondó fejleményeket hoz ki az előálló helyzetekből. Még éppen a rock and roll-korszak előtt ez a két elő-hippi kis háztáji forradalmat csinál a Revolution Roadon, aztán valahogy mégis másképp alakul.

Az 1926-os születésű író saját életkorát adta regényhősének, mégis sokkal többet tett egy nemzedéki életélmény megragadásánál. A „reménytelen ürességet” találta telibe, amely minden modern társadalomba betagozódott embert fenyeget és a legtöbbször el is nyel. Justin Haythe a regényt sokszor szóról szóra követő forgatókönyve, Mendes korhű miliőn át is szíven ütő rendezése, valamint a két sztár helytállása a bergmani lelki mélységekbe szurkáló veszekedésjelenetekben ezt a kérdésfelvetést adja tovább a mai nézőnek – nem tesz többet, de kevesebbet sem.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9663