KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nói Albinói

Baski Sándor

Nói albinói – britdán, 2003. Rendezte és írta: Dagur Kári. Kép: Rasmus Videbak. Zene: Orri Jonsson és Dagur Kári. Szereplők: Tómas Lemarquis (Nói), Throstur Leo Gunnarsson (Kiddi Beikon), Elin Hansdóttir (Iris), Anna Fridriksdóttir (Lina). Gyártó: Zik Zak Kvikmyndir / Essential / M&M. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 89 perc.

 

Baltasar Kormákur rendező 101 Reykjavík című dolgozatából már kaphattunk némi képet arról, hogyan kallódnak a fiatalok az alkoholgőzös izlandi éjszakában. Valami hasonlóról szól a Nói albínói is, Dagur Kári azonban mellőzi a vígjátéki és a melodramatikus elemeket. A helyszín a főváros helyett egy világvégi kis izlandi falu, ahol – megfelelő műintézmény hiányában – még berúgni sem lehet tisztességesen. Itt tengeti életét masszív unalomban és sűrű fásultságban a főhős Nói. A tizenhét éves albínó fiú még ebből a környezetből is kilóg, tarkopasz tojásfejével olyan, mint valami bizarr űrlény, aki minden szituációban kívülállóként viselkedik. Az iskolát tüntető módon hanyagolja, taxisofőr apjával is hűvös a viszonya, barátai vagy haverjai nincsenek; egyedül a benzinkúton dolgozó fiatal lánnyal találja meg a közös hangot.

A rendező, akárcsak finn kollégája, Kaurismäki, egyszerű eszközökkel dolgozik, a tájidegen főhőst leszámítva, hétköznapi szereplőket mutat be hétköznapi szituációkban. Végig ott egyensúlyoz a tragikomédia határán, a zongorát baltával szétverő („nincs benne zene”), Elvis-rajongó apa, vagy az unokáját puskával ébresztgető nagyi figurája azonban szerencsére nem válik karikatúrává. Valószínűleg ennek az arányérzéknek, na meg a Nói-t alakító színésznek köszönhető, hogy még a – melankolikus soundtrackkel kísért – közhelyes elvágyódás-motívumok sem tűnnek akkora közhelynek. Ugyan ki ne hinné el, hogy ebből a fagyos izlandi nihilből hősünk a trópusi pálmafák közé vágyik? A Nói albínói attól hitelesebb a legtöbb, az elidegenedettség elkoptatott toposzát tárgyaló szerzői filmnél, hogy mind a vágyat, mind a realitásokat pátosz és giccs nélkül ábrázolja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9605