KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csíkos pizsamás fiú

Vajda Judit

The Boy in the Striped Pyjamas – brit-amerikai, 2008. Rendezte: Mark Herman. Írta: John Boyne regényéből Mark Herman. Kép: Benoît Delhomme. Zene: James Horner. Szereplők: Asa Butterfield (Bruno), Amber Beattie (Gretel), Jack Scanlon (Shmuel), David Thewlis (Az apa), Vera Farmiga (Az anya), Rupert Friend (Kotler hadnagy). Gyártó: BBC / Heyday / Miramax. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 112 perc.

 

A csíkos pizsamás fiú újabb darab a borzalmas történéseket színes-szagos „holokauszt-képeskönyvként” elénk táró művek sorában. Csakhogy az alkotóknak itt alapos okuk volt az artisztikus képek és a gyönyörű zene kínálta eufémizmusra – főhősünk ugyanis egy 8 éves kisfiú, Bruno, aki maga is mesterségesen megszépített világban él, hiszen a parancsnok fiaként egy koncentrációs tábor közvetlen közelében lakik, ám a szülők megpróbálják eltitkolni előle az igazat. A gyermeki képzelet Auschwitzot majorságnak, a zsidó rabokat gazdáknak, a kis barátot a drótkerítés túloldalán pedig csíkos pizsamás fiúnak látja.

Ez a következetesen végigvitt gyermeki nézőpont egyrészt húsba vágóan éles ellentétét nyújtja az iszonyatos valóságnak (Bruno eredendő ártatlansága miatt egészen más megvilágításba kerül például a közelben gomolygó füst), másrészt remekül képezi le azt a mechanizmust, aminek működésére legutóbb A hullám kereste a választ: az erőszakra és megfélemlítésre épülő rendszernek igen jó modelljei a gyerekek (lásd a főhős nővérének mintakövetését és Bruno árulását). Az alkotók többször is párhuzamot vonnak a gyerekvilág és a háború realitása között, aminek számos megdöbbentő kétértelműséget köszönhetünk (a lemeztelenített babákból rakott halom hátborzongatóan erőteljes szimbóluma annak, ami a szomszédban zajlik).

A filmnek annyira erős a sztorija, hogy az alapjául szolgáló regény elolvasása csak megtekintése után javasolt, hiszen a tragikus végső fordulat ismeretében sokkal kevésbé működne. Az alkotók pedig ehhez a nagyszerűen megírt történethez is sokat adnak hozzá: a kiemelkedően jó filmzene például mindig a megfelelő pillanatban szólal meg – James Horner andalító, nosztalgikus muzsikája elaltatja a néző gyanakvását, hogy aztán annál váratlanabbul csapjon le ránk a kegyetlen zárlat, amikor is az addigi zene fülsértő, őrjítő összhangzattá hatalmasul.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9604