KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Ember Judit

Ember Judit

Újmagyar siralmak

Bikácsy Gergely

Még életében fogalommá vált együttérző, de tárgyilagos alkotói módszerére a kifejezés: „Ember-lépték”.

 

„Elképesztő, hogy az élethez képest mennyire szürkék a filmek. A jövő filmművészetétől azt várom, hogy kimondja a ma még kimondhatatlant” – írta valamikor. A jövő filmművészete helyett ő mindenesetre megtette, amit tudott, és valamivel többet.

Minden filmje valamiféle nyomozás. Titkos bűnök, szándékosan elhallgatott, titokban tartott gaztettek feltárása. Itt nemcsak a bűnözők, de az egykori, még élő áldozatok is rejtőzködnek. Ember Judit különös érzékenységgel, nagyon mély együttérzéssel fordult hozzájuk. Ott ült az asztaluknál, máskor a szoba sarkában, ott van a képen, makacsul kérdez, de nem sugalmazza vagy kreálja a válaszokat. Egy filmkockáján sem közönyös kívülálló, és egy filmkockáján sem tolakodott hamisan áldozat-hősei közé. Úgy végezte a titkos dolgok feltáró munkáját, ahogyan az 1958-ban kivégzettek, Nagy Imre és társai csontjait tárták fel az ő Újmagyar siralom című dokumentumában.

Egyik filmjében elhangzik egy helyszín, egy dél-alföldi község neve: Átokháza. Csak a valóság tud ilyet kitalálni… Mégsem hiszem, hogy hitt az átkok győzelmében. Korai filmjeiben ilyen játékos mondókák is fontosak voltak: „Tón-a-lud-átusz / visszausz-meg-átusz.”

„Valamennyi filmem alanyi dokumentumfilm, ezek rólam szólnak akkor is, ha mások sorsa bontakozik ki a vásznon. Ezek az én történeteim: úgy beszélek magamról, hogy másokba bújok”.

Hamar fogalommá vált alkotói módszerére ez a kifejezés: „Ember-lépték”.

Hatalmas feltáró munkát végzett. Alaposan ismerte már tárgyát, amikor elindult a kamera. Az igazságot azonban a kamera tárta fel, számára is, maga a forgatás. „Manapság nem oly kacér a lét, hogy csak úgy magától feltárulkozzék. S gyanítom, hogy soha nem is volt” – mondta valamikor. Több nagy filmje is a passiójáték hangulatát sugározta vagy Káin és Ábel történetét.

A Pócspetri forgatásáról írta: „Úgy sírtam, hogy ők nem tudták, miért sírok, de én tudtam, hogy ők miért sírnak”. Nem lehet tovább magyarázni.

„Maraton életre-halálra” volt egy híres amerikai közönségfilm címe, melyben valaki nagy bűntények, nagy gyilkosok nyomába ered. A bűnök sokasodnak, és hosszú-hosszú üldözésverseny lesz hősünk sorsa. Sokszor gondoltam rá, hogy Ember Judit is ilyen maratonfutó. Életműve „maraton életre-halálra”.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9589