KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/szeptember
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Kovács László (1933–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: Zangezurban az idő Bodor Ádám-adaptációk
• Reményi József Tamás: A túlsó part Kamondi Zoltán: Dolina
• Kovács András Bálint: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel
• Stőhr Lóránt: Felhőjáték Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: A jó dokumentumfilm botrányos Beszélgetés Kisfaludy Andrással, Kocsis Tiborral és Vészi Jánossal
BERGMAN
• Gelencsér Gábor: Bergman rítusai Ingmar Bergman: Arc, Szűzforrás, Rítus
GRINDHOUSE
• Kovács Marcell: Jack Starlett: Verseny az ördöggel
• Géczi Zoltán: Don Edmonds: Ilsa, az SS nőstényfarkasa
• Nevelős Zoltán: Sergio Martino: Torzó
• Orosdy Dániel: Tobe Hooper: Élve elfogyasztva
• Horváth Antal Balázs: Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!
• Teszár Dávid: Yukio Noda: Zérónő: a vörös bilincsek
• Varró Attila: Henry Paris: Misty Beethoven feltárása
• Sahár Szilveszter: Szemétből katedrálist Roberto Rodriguez: Grindhouse – Terrorbolygó
ÚJ KÍNA, ÚJ MOZI
• Géczi Zoltán: Beretta-szimfóniák Hongkongi bűnügyi filmek
• Wostry Ferenc: Hongkong célkeresztben Category III
HALÁL-NAPLÓK
• Földényi F. László: A körtefa árnyékában Forgács Péter: Saját halál
• Jankovics Márton: Az utolsó pillanat Rekviemek mozgóképen
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A bűn terei Báron György: Alászállás az alvilágba – Psycho-analízis
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Elvek és társak Maár Gyula: Töredék
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Goodbye, Bafana
• Harmat György: Csapda
• Varró Attila: Hajlakk
• Sahár Szilveszter: Külvárosi rockerek
• Pápai Zsolt: Next
• Ádám Péter: Moliére
• Csillag Márton: A Simpson család
• Vajda Judit: Forró zápor
DVD
• Nevelős Zoltán: Medvebarát
• Pápai Zsolt: A manipulátor
• Kovács Marcell: A vörös kör
• Tosoki Gyula: A nap szépe

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Moliére

Ádám Péter

Moliére – francia, 2007. Rendezte: Laurent Tirard. Írta: Grégoire Vigneron és Laurent Tirard. Kép: Gilles Henry. Zene: Frédéric Talgorn. Szereplők: Romain Duris (Moliére), Fabrice Luchini (Jourdain), Laura Morante (Elmire), Edouard Baer (Dorante), Ludivine Sagnier (Célimene). Gyártó: France 2 / Canal + / Fidélité Production. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 120 perc.

 

Romain Duris (a filmben ő Molière alakmása) valamelyik francia napilap szerint nemcsak szorgalmasan végigolvasta az író összes darabját, a fellelhető életrajzokat, de még lúdtollal írni is megtanult a film kedvéért.

És csakugyan, van a filmben korhű jelmez, korhű színházterem, korhű (XIII. Lajos stílusú) kastély, korhű karosszék és van korhű lúdtoll is. Mintha bizony a mű hitelessége csak egyszerű „végösszege” volna a sok-sok apró részlet hitelességének!

1644-ben az író, akit akkor még Jean-Paptiste Poquelinnek hívnak, mindössze huszonkét éves. Egy évvel korábban alapította élettársával, Madelaine Béjart-ral első társulatát. De a L’Illustre-Théâtre úszik az adósságban. Eddig az irodalomtörténet. A hitelezők – és itt kezdődik a film, vagyis a rendezői fantázia – végül börtönbe juttatják. Szerencséjére felbukkan egy bizonyos Jourdain úr, és kimenti szorult helyzetéből, nagylelkűen visszafizetve az adósságot. Persze, egy feltétellel: ha a fiatal színész Tartuffe néven azonnal beköltözik a kastélyába, és megtanítja a széptevés művészetére. Az újgazdag Jourdain úr ugyanis beleszeretett egy „kékharisnya” márkinőbe. A fiatal Molière viszont, miközben igyekszik eleget tenni megbízatásának, természetesen Jourdain úr szemrevaló feleségébe, Elmire-be lesz szerelmes...

A nevek méltán ismerősek; ahogyan méltán ismerősek a cselekmény fordulatai is, egytől egyig Molière-darabokból vannak kiemelve. A film azonban nem afféle pot-pourri, azaz Molière-egyveleg; sokkal inkább arról van szó, hogy az életműből innen-onnan kiemelt és cselekménnyé összegyúrt elemeket a történet mechanikusan visszavetíti az író életébe, mintha a későbbi életmű fontosabb mozzanatainak mind-mind egy-egy fiatalkori élmény volna az ihletője.

A film tehát, legalábbis a rendezői szándék szerint, a fiatal Molière „nevelődés-története”, éducation sentimentale-ja. Csak az a baj, hogy korántsem ilyen egyszerű a viszony, korántsem ilyen egydimenziós a kapcsolat élmény és mű között. Ennek a valóságot fikcióval keverő filmnek, mindent összevéve, puszta cégére, márkajele, védjegye ­– de mondhatnánk azt is, alibije – a Molière név, de a gyári terméknek alig van több köze a XVII. századi francia íróhoz, mint a kínai piacon árult Chanel nº 5-nek az eredetihez...

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9115