|
|
|
GrindhouseSergio Martino: TorzóNevelős Zoltán
Le corpi presentano tracce di violenza carnale, 1973
A dramaturgiailag indokoltnál terjedelmesebb gyilkossági jelenetek, valamint több szex és meztelenség – ez a giallo sikerének kulcsa, amivel a hetvenes évek elejének e jellegzetes olasz filmműfaja helyet kapott az amerikai grindhouse-ok és autós mozik műsorán.
Sergio Martino Torzója már a főcím alatt formás női mellekkel indít: egy hármas együttlét képélességgel bűvészkedő montázsát egy kinyomott szemű játékbaba baljós képe szakítja meg, előrevetítve a sorozatgyilkosos történet jellegzetes vulgárfreudista pszichologizálással kitalált háttérsztoriját. A perugiai nyári egyetemen vagyunk, ahol csinos amerikai diáklányok itáliai művészettörténetet hallgatnak, iskolán kívül pedig helyi srácokkal keverednek szexuális kalandokba. Az első gyilkosságra alig öt percet kell várni, és máris a giallók rugójára kattog a cselekmény, és tartja folyamatos szellemi-zsigeri izgalomban a nézőt: gyanúsítottak tűnnek fel – vörös heringek egész sora, újabb gyilkosságok történnek, közben időről időre idegenforgalmi látványosságok és pucér lányok kápráztatják a szemet. A film felénél a fókuszba került lányok közül, akik még életben maradtak, egyikük rokonának vidéki villájába menekülnek. És itt jön a meglepetés, ami természetesen nem abban rejlik, hogy a gyilkos követi őket, mert az evidens, hanem, hogy 60 perc és négy gyilkosság után a film tempót vált, és brutálisan szakítva a giallo műfaji követelményeivel – a három maradék lány meggyilkolását egy pillanat alatt elintézi, ráadásul kamerán kívül –, majd a főszereplő lány, Jane (Suzy Kendall) és a gyilkos másodpercről másodpercre végigizgulható, szinte végig dialógus nélküli macska-egér játékával folytatódik.
A Torzót ma úgy emlegetik, mint a hetvenes évek végén felvirágzott slasher egyik előfutárát. Kulcsfigurái: az arctalan gyilkos (a giallók kötelező fekete kesztyűjét viselő, de két alkalommal vászonmaszkban mutatkozó gyilkos már valahol félúton van a slasherek álarcos mészárosai felé); az áldozatok, akik általában könnyelmű szexuális kalandokba bocsájtkozó lányok; valamint a túlélő lány figurája – aki kerüli a testiséget (meztelenül sem látjuk), és aki végül megpróbál túljárni a gyilkos eszén. A slashert idéző motívumok még a világtól elzárt helyszín, az elvágott telefonzsinór, a közeliben épp a veszély felé hátráló áldozat vagy a rém lidércszerű (egy szempillantás alatt nyoma vész) feltűnése.
Martino többi giallójához hasonlóan a Torzó is része Tarantino kánonjának – ami a velencei fesztivál retrospektívje óta köztudott –, de ami igazán különlegessé teszi, az átmeneti műfajisága.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1051 átlag: 5.47 |
 |
|
|
|
