KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
          
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/szeptember
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Kovács László (1933–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: Zangezurban az idő Bodor Ádám-adaptációk
• Reményi József Tamás: A túlsó part Kamondi Zoltán: Dolina
• Kovács András Bálint: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel
• Stőhr Lóránt: Felhőjáték Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: A jó dokumentumfilm botrányos Beszélgetés Kisfaludy Andrással, Kocsis Tiborral és Vészi Jánossal
BERGMAN
• Gelencsér Gábor: Bergman rítusai Ingmar Bergman: Arc, Szűzforrás, Rítus
GRINDHOUSE
• Kovács Marcell: Jack Starlett: Verseny az ördöggel
• Géczi Zoltán: Don Edmonds: Ilsa, az SS nőstényfarkasa
• Nevelős Zoltán: Sergio Martino: Torzó
• Orosdy Dániel: Tobe Hooper: Élve elfogyasztva
• Horváth Antal Balázs: Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!
• Teszár Dávid: Yukio Noda: Zérónő: a vörös bilincsek
• Varró Attila: Henry Paris: Misty Beethoven feltárása
• Sahár Szilveszter: Szemétből katedrálist Roberto Rodriguez: Grindhouse – Terrorbolygó
ÚJ KÍNA, ÚJ MOZI
• Géczi Zoltán: Beretta-szimfóniák Hongkongi bűnügyi filmek
• Wostry Ferenc: Hongkong célkeresztben Category III
HALÁL-NAPLÓK
• Földényi F. László: A körtefa árnyékában Forgács Péter: Saját halál
• Jankovics Márton: Az utolsó pillanat Rekviemek mozgóképen
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A bűn terei Báron György: Alászállás az alvilágba – Psycho-analízis
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Elvek és társak Maár Gyula: Töredék
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Goodbye, Bafana
• Harmat György: Csapda
• Varró Attila: Hajlakk
• Sahár Szilveszter: Külvárosi rockerek
• Pápai Zsolt: Next
• Ádám Péter: Moliére
• Csillag Márton: A Simpson család
• Vajda Judit: Forró zápor
DVD
• Nevelős Zoltán: Medvebarát
• Pápai Zsolt: A manipulátor
• Kovács Marcell: A vörös kör
• Tosoki Gyula: A nap szépe

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hajlakk

Varró Attila

Hairspray – amerikai, 2007. Rendezte: Adam Shankman. Írta: Mark O’Donnell musicaljéből Leslie Dixon. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Marc Shaiman. Szereplők: Nikki Blonsky (Tracey), John Travolta (Edna), Michelle Pfeiffer (Velma), Christopher Walken (Wilbur), Brittany Snow (Amber). Gyártó: New Line Cinema / Storyline Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 117 perc.

 

 

Az ezredforduló Hollywoodjában valamirevaló stúdiófilm már nem is készülhet olyan forrásból, ami nem szolgál eleve megnyugtató nyereségesélyekkel, legyen az agyonfuttatott nemzetközi bestseller, hangzatos kult-képregény, generációk kedvenc gyermekjátéka, netán hullámvasút a Disneylandben. Külön filmtípust jelentenek ebben az elszomorító trendben azon remake-ek, amelyek immár nem a (rég elfeledett) alapfilm népszerűségét igyekeznek meglovagolni, inkább egyfajta intermediális kerülőút révén köztes színpadi musical-változatra építenek: az ódon Operaház fantomja-történet manapság a szélesvászon közelébe sem kerülhetett volna Andrew Lloyd Webber mágikus érintése nélkül, a Mel Brooks-féle Producerek poros rétegvígjátékából a Broadway varázsolt piacképes termékalapanyagot, legutóbb pedig a hajdani botrányfilmes John Waters egyik legérdektelenebb munkája, a Hajlakk is friss színpadi sikerek hátán suhant be a multiplexekbe.

A bukásgátlóval gyárilag ellátott vígjátékrendező (és koreográfus) Adam Shankman kétórás újrafilmjén látszólag felesleges lenne számon kérni a Waters-eredeti kisszámú érdemeit, hiszen a renitens szennypápa épp 1988-as Hajlakkjában adta el lelkét a stúdiók ördögének egy marék flitterért – a friss darab azonban még a Waters-féle szubverzió legapróbb maradékait is gondosan kiirtja: mintha csak a Rózsaszín flamingók élesben elfogyasztott kutyagumiját látnánk viszont egy brahibolt-hálózat csokoládédesszertjeként. Nem csupán arról van szó, hogy túlérett pattanások és hajban tanyázó csótányok nélkül oda a szatíra éle: egy szerzői rendező autentikus camp-világa süllyed érdektelen giccstengerbe, ha a legfontosabb kézjegyét jelentő diszfunkcionális családmodellt házastársi konfliktussal próbálják elmélyíteni, a papírmasé tárgyi világot kortörténetileg hiteles múzeumi darabokkal váltják fel vagy a hírhedt nőimitátor-ízlésterrorista Divine anyaszerepébe egy habszivacs-betétekbe bújtatott legendás táncossztár és férfiikon bújik. A 60-as évek Baltimorejában játszódó tündérmese egy varázsütésre tévésztárrá és polgárjogi aktivistává alakuló túlsúlyos kamaszlányról eredetileg nem a musicalek álomvilágát fordítja ki, inkább a programfilmek paródiája – musicalparódiává bővített esélyegyenlőségi programfilmet formálni belőle tehát kétszeres baklövés. A közepes táncbetétek füzérére épített friss Hajlakk hasonlóan elkeserítő módon fordítja visszájára alapanyaga szándékát, mint a Stepfordi feleségek vagy a Producerek olcsó bohóckodásig süllyedő remake-jei tették: vaníliasodó a vitriolos üvegben, avagy elhibázott marketingmanőver, akár egy ízetlen rendőrviccből forgatott belügyi reklámfilm.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9113