|
|
Láttuk mégHetedik napCsantavéri Júlia
Carlos Saura filmjében a ’90-es évek elejének egyik megrázó esetét látjuk megelevenedni, amelynek során kilenc halott és tizenkét súlyos sebesült maradt a vasárnapi ünneplőbe öltözött falucska főterén. A Saurát a kezdetektől mélyen foglalkoztató egyik nagy téma, bosszúvágy, gyűlölet és gyilkosság örök hármasa mozgatja az eseményeket, egy ősi, ösztönös, elemi forgatókönyv valósul meg egy kis, elzárt közösség múltat és jelent bonyolult képletben ötvöző kereti között. Az elcsábított és elhagyott Luciana Fuentes őrületbe futó fájdalma vezet az első gyilkossághoz, azután a falu cinkos hallgatásával szentesített, soha meg nem fejtett másodikhoz. A Fuentes testvérek egyre fokozódó elszigeteltségében évtizedeken át növekszik tovább a gyűlölet, érlelődik a bosszú, amíg meg nem találja a maga végső, rettenetes formáját. Az öt testvért játszó színész remek alakításában újra megcsodálhatjuk Saura bravúros érzékét a sűrítéshez, a kihagyásos szerkesztés mesteri alkalmazását, amelyen keresztül sikerül pontosan megragadnia a hősök belső változásait, a lassú regressziót egy primitív, szinte már állati létezés felé.
A másik oldal, a Jimenezek félúton vannak az ősi és a modern világ között, jelenlétük már és még súlytalan. A forgatókönyv dramaturgiai tévedése, hogy a legidősebb Jimenez-lányra, az első szerelem varázsát élő Isabelre bízza a történet elbeszélését. Az életbe éppen belenövő kamaszlány nézőpontja azonban mindvégig külsődleges marad, a szülők véres viszályát ellenpontozni hivatott szerelmi szál pedig klisészerű. A rendező stílusához tökéletesen illeszkedő szikár szépségű képek és a nagyszerűen összeválogatott zene ellenére sem sodor magával a dráma.
A film csúcspontján a véres leszámolás celebrálása azonban tökéletes, félelmetes egyensúlyban van. Minden lövésnek, minden mozdulatnak külön dramaturgiája van, fokozatosan és pontosan tárják fel az ölés megmagyarázhatatlan és kivédhetetlen mechanizmusát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 827 átlag: 5.53 |
|
|
|
|