KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Művészfilmek a MTV-ben
• (X) : Filmhu filmklub

• Bikácsy Gergely: A holló hamvai Pasolini-feltámadás
• Kubiszyn Viktor: Szép fiúk a sikátorból Pasolini csórói
• Varró Attila: Arc, vonások nélkül Greta Garbo
MAGYAR MŰHELY
• Janisch Attila: Ráérő idő Film-óramű
• Horeczky Krisztina: Halálcsavar Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Bori Erzsébet: Csonka történelem Beszélgetés Sára Sándorral

• Schreiber András: Para-univerzum A közép-európai sci-fi
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Shishido, a legnagyobb király! Udine
TELEVÍZÓ
• Barotányi Zoltán: Sztárgyár Média és hírnév
• Farkas László: Ipari képzene Indusztriál videók
KRITIKA
• Báron György: Bűnök és bűnhődések A gyermek
• Pápai Zsolt: Paradise Tourist Mennyország most
• Zoltán Gábor: Erotikus mintakollekció Erosz
• Bikácsy Gergely: Szindbád Amerikában Hervadó virágok
• Dániel Ferenc: Vérvonal Leszármazottak
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: Zsinóron
• Csantavéri Júlia: Hetedik nap
• Győrffy Iván: Pingvinek vándorlása
• Hámori Dániel: Dogora – Ázsia arcai
• Wostry Ferenc: Ördögűzés Emily Rose üdvéért
• Csantavéri Júlia: A ház kulcsai
• Turcsányi Sándor: Whisky

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Hervadó virágok

Szindbád Amerikában

Bikácsy Gergely

A hajdani szívtipró egy rózsaszín névtelen levél nyomába ered. Jim Jarmusch rezignált Don Juan-filmje.

 

A Szellemkutya után előttünk egy jóval egyszerűbb Jarmusch-film. Egyszerűségében is villódzó. A látszólagos egyszerűség már eddig a rendező védjegye volt, ettől némileg – de nem harsogóan – épp a Szellemkutya ijedt és halk mosolyt is kínáló bűnbosszú-történetében tért el kicsit. A Hervadó virágok, bár nem vetélkedhet a pályakezdő Florida, a Paradicsom és főleg nem a Törvénytől sújtva nagy eredetiségével, értékesen csendes alkotás. Fájó mosoly mögé bújik.

 

*

 

Don Johnston, a magánélet-nélküliség álmosítóan nyugodt őszies világában megállapodott, hajdani szeretőit rég elfeledő hatvan körüli szívtipró egy nap rózsaszín levelet kap aláírás nélkül. Valamelyik régi barátnője értesíti, hogy fia van tőle, s a fiú talán fel fogja keresni. A férfi, krimiíró barátjának biztatására rövid habozás után nekiindul kideríteni, mi az igazság.

Miért is kapható ez a nyugodt és magányvértezett férfi a kalandos butaságra? Sültrealista hajlammal csúnyán megátkozva, bennem bizony végig ott motoszkált a kérdés. Hiába indokolgatja a fáradt ex-Don Juan útra kelését a film a bűnregényíró, amatőr nyomozó barát rábeszélő buzgalmával, azzal, hogy e barát pontos és bűnregénybe illő haditervvel is szolgál. A kalandra indulás, a kétnapos Odüsszeia kezdete csak a moziban logikus. A gépezetnek kell elindulnia.

Jarmusch – mint régebben is – ravaszul végig úgy tesz, mintha következetesen és hagyományosan realista filmet csinálna, és csak amikor végetér a történet, akkor bólintunk fejcsóválva, vagy örömmel: kicsit mást, kicsit többet kaptunk, nem iskolás realizmust.

A film Bill Murray játékára épül. Olyan konstrukció ez, melynek ácsolatában a férfi alakja mellett a fontos női szereplőkön már nem is múlhat semmi: Sharon Stone és Jessica Lange inkább húzónevek, javukra szól, hogy – miként Frances Conroy és Tilda Swinton – kiválóan teremtik meg epizódfigurájukat. Sharon Stone, az első epizód főalakja, Lolita nevű, és mulatságosan Lolita-viselkedésű kamaszlányával fogadja Murray-t. „Visszavárunk!” – búcsúzik másnap reggel a férfitől, de Lolita miatt ide talán veszélyes volna visszatérnie. Következő útján egy mókás férjjel, de hideg kapcsolatban élő gazdag nővel találkozik. Hűdötten távozik. Jöjjön Jessica Lange: ő állatpszichológus lett, beszélgetni tud az állatokkal. Hajdani szeretőjével viszont már nem tud beszélgetni, fiatal titkárnőjével van talán testi-lelki kapcsolata. „Ennek az embernek hátsógondolatai vannak” – figyelmezteti gazdáját egy bölcs macska. Jessica Lange tehát még a kérdéseire sem akar válaszolni. Ráadásul a lista negyedik neve komor és bosszúállásra kész keserű démont rejt: hősünk itt nagy bajba kerül, mint később mondja: belefut néhány ökölbe.

Címéhez méltóan sokféle virág pompázik ebben a filmben. Az utolsó előtti csokrot éppen vadvirágokból rakta össze a férfi, mert az elvadult tájon nem talált virágüzletet, mint talált előző látogatásaira indulva. Nyomozó- és nyomozást elindító barátjának instrukcióit betartva ugyanis minden nőhöz (fontos: rózsaszín!) csokorral állít be. De csak az első kettőnél marad ott a virág. Jessica Lange pszichológiai rendelőjéből a titkárnő hozza Don után az ottfelejtett csokrot, a negyedik látogatáskor a káromkodó és felháborodott nő barátainak nemcsak ütlegelésre lesz gondjuk, hanem a vadvirágcsokorra is.

Öt női név szerepelt a krimiíró barát kérte „gyanúsítottak listáján”. A megveretés után már csak az ötödik (bizonyos „kis Michelle”) sírja maradt. A másodpercnyi temető-jelenet, meg az azt közvetlenül megelőző epizód a film talán legfontosabbja, bár halkan mellékjelenetnek van álcázva. Don útja ugyanis ekkorra értelmetlenül véget ért, elnyerte méltó vagy méltatlan büntetését, nemsokára hazaindul. A zuhogó esőben most megint talál egy virágboltot, nem megy üres kézzel a temetőbe sem.

Erős öklök jól kicsipkézték az arcát: nehéz eldönteni, enyhén nevetséges, vagy enyhén ijesztő a sebeivel. Kedves és fiatal virágárustól kap elsősegélyt. A lány olyan, mint azok a nők lehettek egykor, akik ma, húsz év múltán már nem azonosak egykori önmagukkal. Ez a virágáruslány a három perces jelenetben felvillantja, talán összefoglalja Don egész múltját, és ami szomorúbb: virágárus lányok nélküli jövőjét.

Hazatér, ruhástul alszik. Ősz és tél között fog élni, mindegy, kint milyen idő van. Komoran gyanakszik nyomozati tervét ráerőltető barátjára: talán az egészet ő találta ki. Nem kutatja tovább életét. Befejeztetett, de ha itt véget ér a film, nagy hiányérzetünk támad. A film ellensúly-jelenete, amire titkon minden néző várt, itt következik, enyhén groteszk nem-kárpótlásként. Egy fiúban, aki ráadásul ugyanolyan tréningruhát visel, mint ő maga, s aki időnként már útján is felbukkant, már-már saját fiára ismer. Valóban megtalálta?

 

*

 

Utazás-történet, afféle fejlődés- vagy megváltozási jellemdarab – lenne, ha... Ha Bill Murray egész játéka nem szegülne ennek ellent. A filmben semmiféle fejlődéstörténet nem bontakozik ki, a rejtélyekre nem derül fény, a főhős némileg kiábrándultabban de ugyanolyan elárvultan áll a végén valami útkereszteződésben. Az útkereszteződés persze metafora, jelkép, még oly prózai kül-kertvárosi mivoltában is. A kamera itt mozog leghosszabban és leginkább hangsúlyosan. Nagy, teljes körfahrt, a felvevőgép körbekocsizza a magas elárvult férfit.

Ez a férfi sok mindent látott és tapasztalt, a sorsról azonban tévesen hitte, hogy mély tapasztalatai vannak. Most azért átélt valamit, amit majd a film befejezése után kell tovább gondolnia vagy tovább éreznie. Egyelőre ott áll az úton, körbe lehet járni, körbe lehet csodálkozni, mint önmaga élő lelkiismeretét, árnyékát, útjelző póznáját.

Szindbád Amerikában, aki pompás lakoma helyett vegetáriánus répaszeleteket kap ebédre, akit kamaszlány csábít, és akit egy bölcs macska is kioktathat. Virágáruslány nem kínál már neki tragikussá váló szerelmet, sőt lehet, hogy egyik eddigi szerelme sem volt méltó a tragikus jelzőhöz. Szindbád Amerikában – ha létezhetne tréningnadrágos Szindbád. Szindbád 2005-ben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/11 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8427