KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Veronika kettős élete

Pani Veronika és Mademoiselle Véronique

Kovács András Bálint

A film sejtelmes, és ezzel azt akarja mondani, hogy az élet is végtelenül sejtelmes. Más értelem nincs benne, mint ez a sejtelem.

A titok- vagy suspense-dramaturgia hatékony, de kétélű fegyver. Hitchcock annak idején azért alkalmazhatta olyan hatásosan, mert tudta, ha az elbeszélés lényegi kérdéseiben ad megoldást, a kisebbeket el lehet szórakozni, bizonytalannak lehet őket hagyni. Kie¶lowski filmje teljes egészében a hitchcocki suspense eljárására épül. Ennek lényege, hogy nem egy jól meghatározott kérdés megoldását késlelteti (például: ki a gyilkos?) hanem már annak kibontását is, hogy egyáltalán mi lesz a történet. A rendező olyan ügyesen keveri a szálakat, indítja el és függeszti föl őket, egy egész estét betöltő filmet tud úgy végigkomponálni, hogy semmiféle összefüggő történetet nem hoz létre. Persze ő is csal egy kicsit, mert másfél órányi összefüggéstelen és fókuszálatlan jelenetsort még ő sem tudna elviselhetővé tenni. Ezért egy filmben két filmet kapunk, két történetcsírát, két főhőst, két külvilágot. Sőt, a teljes összefüggéstelenséget Kie¶lowski a második részben már nem is tudja fenntartani, ezért valójában felépít benne egy kerek történetet, még ha ez ugyanúgy a suspense-re épül is, és ha végkifejlete a felkeltett várakozáshoz képest kiábrándítóan sivár is (ez persze készakarva van így). A film fő baja az, hogy – Leacock-Karinthyval szólva – a „rejtély titkát” akarja sejtelmesen érzékeltetni a nézővel anélkül, hogy vagy a „rejtély” vagy a „titok” kulcsát a kezünkbe adná. A film végtelenül sejtelmes, és ezzel csak azt akarja mondani, hogy az élet is végtelenül sejtelmes. Sőt, semmi más értelem nincs benne, mint ez a sejtelem.

Szóval adott egy lengyel Veronika és egy francia Véronique. Az első énekesnő, a másik zenetanár. Az első valami meghallgatásra készül, ami sikeresnek bizonyul, és azután egy koncert következik. A koncert előtt Krakkó főterén egy tüntetésbe csöppen, csakúgy, mint egy francia turistacsoport, melynek tagjai visszamenekülnek buszukba, ahonnan egyikük – Véronique – fényképezi a kinti eseményeket, történetesen épp Veronikát, amint tanácstalanul ácsorog a téren, hóna alatt kottáival. Veronika a koncerten összeesik és meghal. Eltemetik.

Mindeközben megjelennek különféle mellékszereplők (szerető, nagynéni), akiktől azt várjuk, hogy értelmet adnak ennek a történetnek, és legalább valamit megtudunk Veronikáról, de a lány hirtelen halálával minden értelmét veszti.

Következik a második film, melynek főhőse Véronique. Hát nyilván Véronique élete fog értelmet adni Veronika halálának. Véronique iskolájában beleszeret egy ott turnézó bábjátékosba, aki titokzatos üzeneteket kezd el neki küldözgetni. A lány rájön, hogy valójában randevúra hívják, megfejti az üzenetet, és létre is jön a találka. Ott azonban kiderül, hogy a férfi lélektani kísérletet végzett a lánnyal, aki – mert meséjét összetörték – zokogva elrohan. A férfi utána, összetalálkoznak, szállodába mennek, és az ágyban kibékülnek. Közben Véronique életét is átszövik kusza mellékszálak – apja, barátnője, egy titokzatos bírósági ügy –, de róla se tudunk meg többet, mint lengyel alteregójáról. A film végén a bábjátékos összevarrja a két szálat: megtalálja Veronika fotóját Véronique táskájában, és azonosítja a két lányt. Véronique számára most mintha megvilágosodna valami. A néző nagyon figyel, hogy mi az. Valahol van egy alteregónk, valahol, egy másik életet élünk. Saját életünk egy másik ember életében nyer magyarázatot. A világ átfogó rendje. Az érzékfeletti kapcsolatok. A természet, fű, fa virág… Isten szeme mindent lát… A film úgy végződik, hogy Véronique meglátogatja apját, aki műbútorasztalos, éppen egy fadarabot fűrészel. Véronique megáll a kapuban, végigsimítja egy tölgyfa kérgét. Miközben apja a műhelyben lassan abbahagyja a fa fűrészelését. Aha, aha, értem…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/09 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=738