|
|
|
Láttuk mégPrizzi’s HonorReményi József Tamás
Egy 1985-ös film a vadonatúj termékekkel versenyző forgalmazásban – méghozzá John Huston filmje. Mintha a sok aranyláncos bermuda-gatya között föltűnne egy könnyű nyári öltöny, valamelyik brooklyni olasz szabó műhelyéből. Ma is hordható. Az idős mester ugyanis – két évvel halála előtt – olyan darabot készített, amelyben elszórakozik réges-régi műfajával, a black cinemával, valamint az újabb keletű Keresztapa-mitológiával is, s egyúttal olyan abszurdoid hangvétellel kísérletezik, amellyel egyszer csak kívül kerül saját történetén, csúfondárosan kortalan marad. „Ha John Huston neve nem volna rajta A Prizzik becsületén, azt kellene hinnem, hogy friss és új tehetség robbant be a színre” – írta egy kritikus a bemutató idején.
Egy hím- és egy nőnemű bérgyilkos románca könnyekig megható is lehetne, amint romantikus hőseink mellesleg ölnének. Huston és munkatársai azonban fapofát vágva elénk állítanak egy meglehetősen együgyű, munkáját precízen végző férfiút (Jack Nicholson) és egy bájos egykedvűséggel öldöklő hölgyet (Kathleen Turner), akik mellesleg véletlenül és halálosan egymásba szeretnek, aztán véletlenül (és persze halálosan) szétválnak. Kusza megbízatások végtelenül irracionális világában mozognak, érzelmes olasz zenefoszlányok parodisztikus hangkulisszái között. Mintha Huston utólag (is) bizonyítaná, mennyit merített az ő munkásságából az európai új hullám: filmjében groteszk esetlegességgel következnek egymásból a dolgok.
Ami hagyományosan amerikai itt, az Nicholson játéka. Ez a rendkívüli színész sajnos rendkívüli módon szereti a szerep-bravúrokat, azt, amiért egy sztár neve hallatán csettinthetnek a nézők: „Emlékszel, ahogy a Prizzikben csücsörítette az ajkát?!” Nos, ezzel az igyekezettel vesztett a film eredeti szándékaiból. Egyébként Nicholsont a Prizzikkel Oscar-díjra jelölték, de azt nem ő, hanem kiváló epizódalakításáért a rendező lánya, Anjelica Huston kapta.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1177 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
