KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Flinstone-család

Turcsányi Sándor

Győztünk. Íme, megint győztünk, győztek a magyarok. A magyarok mindig, mindig győznek. Subidubidúúúúú! Valóra válnak régi álmaink, lesz még szőlő és lágy kenyér, pacal és resztelt máj, jó sok hagymával, hisz ez a harc volt a végső. Máris visszavívtuk egyik legfontosabb vívmányunkat. Ismét miénk a csendes nyáresti böfögés normális körülmények között elidegeníthetetlen öröme. Már a Híradó végit sem kell megvárni, ez most a moziban megy, igazi színészek játsszák, örülhet korán is, aki úgy szeret.

A hetvenes évek. Az volt ám a szép világ, térdig ért a szarkaláb. Apa, kezében a kőbányaival ordított a konyhán mosogató anyának: Kezdőőődik! Fölcsendült a főcímzene, a mutter letette az ultrát, és amikor üres kézzel bejött, a fater tréfásan hátba vágta: Hol a csülök, amit nagyra becsülök? Jöttek a vidám fiúk, a két tulok az Ökörkörből, hol éppen tekéztek, és nevetett mind a tíz emelet, jól szórakoztak a lakók, kik tévénézők is voltak egyben, csengve kacagtak a gyerekek. De csuda volt, Frédi a bányában gályázott, beült a tragacsba, aztán otthon ordítozott jó nagy marhaságokat. Ha akkor megfogja valaki apát és anyát, jól összekalapálja olyan tizenöt centisre, és belerakja egy dobozba, hogy csináljatok úgy, ahogy szoktatok, hát az lett volna csak a móka! A szép régi világ… De jó is, izzadtságszagúan, büdös szájjal szarrá alázva, Béni meg Frédi, Trabant meg telek, Vilma, te édes, Irma, te cuki, kettes fagyi meg kettes kolbász.

Na, most valamelyik gyengeelméjű a világ boldogabb felin újra feltalálta nekünk a 3,60-as kenyeret. A gyerekeknek meg a Korfu szeletet. Igazi, hús-vér színészek, még a konyhamalacot adó kis varacskos is száz százalék proliészter. Azok a jaj, de tündi-bündi állatok, a bimbamcsengő meg a mókuskerekes áramfejlesztő…

Jó, azt bárki mondhassa, hogy a rajzok pofásak voltak, ha neki éppen ez tetszett. Azt is elhiszem, hogy a Romhányi nagy rímhányó volt, isten nyugtassa. Nos, most éppen ezek nincsenek. Így talán könnyebben észrevesszük magunkat. De ha nem, az se baj. Saját praxisomból tudom, hülyének lenni jó. Testi-lelki és ilyen-olyan szegénynek meg pláne. Aztán majd csak jön valaki… Tán épp Béni és Frédi, esetleg Mazsola, Manócska, Móricka vagy Kloss kapitány, és hoz nekünk beutalót a Balatonra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=716