KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Ábel a rengetegben

Jófilm

Hirsch Tibor

Kell olvasni, nemcsak Tamási Áront, de szép, okos könyveket általában – lehetőleg erdők csendjében, havasok téli békéjében.

Nem biztos, hogy Mihályfy Sándor filmjét nem lehet olyan mérlegen mérni, melyen nem találtatik könnyűnek. Éppen csak új engedményeket kell tenni: például kiindulási feltételként fölírni magunknak, hogy a mozgó-képeskönyv (mozgóképeskönyv?) nem eltévelyedés, valamely más irányú szándék leleplezendő kisiklása, hanem műfaj, de legalábbis mozialosztály, esetleg méltányolandó alkotói küldetésfajta. Tehát nem egyszerűen olyan irodalom-adaptáció, melyen átsüt a kiválasztott klasszikus szerző elfogódott tisztelete. És nem is egyszerűen szerény film, amelyik nem tolakszik előre az amúgy is vitatott filmszerűség izgága eszköztárával, de szavakkal – dialógusba foglalt gondolatokkal és nyelvi szépségekkel – kíván tanítani és gyönyörködtetni, és ezeket a fent jelzett elfogódott tisztelettel ténylegesen előre is engedi; mármint önmaga: kép- és hangértékei elé.

Ez mind követelmény, de kevés: a bevezetendő alkotói küldetés-fajta szükséges, de nem elégséges feltétele. Egy ilyen képeskönyvhöz ugyanis értelemszerűen képek is kellenek. Olyan képek, melyek egyszerre szerények, „előreengedős” természetűek, de azért képek a javából: nem mintha külön-külön a néző agyába vésődnének, hanem mert együtt, csoportban igenis meghatározzák a műélvezet utáni állapotot.

Az Ábel-filmben ugyanis hiába is udvariaskodna a kép a szöveg javára, a néző sosem fogja egyszerűen televíziós produkcióba illeszkedőnek érezni a míves mondatokat. Túl szépek és különlegesek: álcázás nélkül fényeskedik homlokukon Tamási Áron írói és nyelvzsonglőri védjegye. Ebből azonban nem következik, hogy ezek a mondatok hatás nélkül maradnának. Hatásuk maga a kívánság és következtetés, hogy olvasni jobb volt őket, vagy jobb lesz, mármint annak, aki még nem olvasta.

További következtetés, hogy kell is olvasni – nemcsak Tamási Áront, de szép, okos könyveket általában – lehetőleg erdők csendjében, havasok téli békéjében. Szolgáljon tehát a kép étvágygerjesztőül a szónak, ami e mozin belül ugyan nem ér sokat, de mozin kívül, mozi után várja azt, aki megkeresi. Hiszen az Ábelt játszó Illyés Leventének is mintha hitelesebb volna a szem- és szájmozgása, mint az, amivel e tisztességes némafilm-színészi teljesítményt a gyenge utószinkron közvetítésével a film hangzóvilága kiegészíteni képes.

Nincs szó éppen botrányos kudarcról, de meglepetés sincs: hiszen majd negyedszázada sikerült először és utoljára magyar filmben elérni, hogy veretes szöveg és veretes kép ne udvariaskodjon egymás előreengedésében – akkor is csak számos rendkívüli egybeesés, Krúdy, Huszárik, Latinovits egyszeri és megismételhetetlen találkozása által.

Itt azonban a látvány is olyan formán hatásos, ahogy a szöveg – hiányérzetet gerjesztve. A tájképek semmitmondó ártatlanságukkal éppen azt sugallják: nem kell nézegetni őket. Merthogy nem elég nézegetni. Oda kell menni, ott kell élni, ahol e szépséges nagytotálok mögötti valóság föllelhető. Ott aztán színről színre ellenőrizni, hogyan is hatnak valójában: behúzódni a kunyhóba, megrakni a tüzet, és bölcs olvasgatás, jóízű szalonnázás után csendesen imádkozni a messzi városok mozi- és tévénézőiért, akik mindebből kimaradnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=736