KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyilkosság ok nélkül

Varga András

A kémfilmhez a néző gyermeki reménnyel megy a vászon elé: várva, epekedve, hogy csűrés-csavarással, rafinált rejtvény bogozásában járjanak túl vizslató eszén. Öröme annál nagyobb, mennél inkább becsalizzák. Szakértői csalhatatlansággal hiszi, hogy a kémsztori valahogy más, különleges műfaj a krimiben. Hogy csak a végcsattanóban jöhet rá: ami normálisnak tűnt előtte, az volt a rejtély. Szóval titokzatos kelepcék, végsőkig tartogatott álorcák bírják cinkosan konspirációs kalandra.

Nos, ez talán a kelleténél is jobban sikerült a távol-keleti történetben, amely az októberi forradalmat követő polgárháború vége felé zajlik: a vásznon annyi a kettős-hármas ügynök, cserebere, pálfordulás, hogy néha már Tatarszkij rendező se tudhatta fehéren-feketén, ki mikor és miért vörös vagy fehér! Pedig a szerzők elégséges talányt halmoztak föl ahhoz, hogy épkézláb mesét kanyarítsanak a történetből, hibát lelni a színészekben keresve is nehéz, és rokonszenves az irónia, mellyel a forradalmi naivitásokat ábrázolják.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6520