KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kígyó jele

Jakubovits Anna

„Egyszer mindannyiunkat megmart a kígyó, amíg aludtunk.” Ezzel a mondattal zárja filmjét Mircea Veroiu román rendező, amit a háborúból megtért, halottnak hitt férfival mondat el. Rossz álom volt a háború, s rosszat álmodtak azok is, akik nem járták meg a frontot. Ébredés után csak a sebek tanúskodnak arról, hogy a kígyó igazi volt.

Nem a második világháborúról szól a film; ebből a magyar határ melletti román faluból csak elmennek és visszatérnek a katonák, a kis falut elkerülik a tankok, a bombázók. A hangulatos vidék, a barátságos faházak, az egyszerű falusiak akár érintetlenek is maradhatnának a háborútól, ha nem volna saját sátánjuk. A kis falu urai azonban saját környezetükben akkora gaztetteket követnek el, olyan kegyetlenek és szadisták, olyan rettegésben tartják a népet, ami fölér a háború bűneivel. Történetesen embercsempészésről van szó, a Magyarországra menekülőket azonban a szervezők útközben lelövik és kirabolják, a nekik dolgozó pásztort sem védik meg, amikor a határőrök rajtaütnek. Akinek pedig nem tetszik a dolog a faluban, az reszkethet, hogy megéri-e a másnapot.

Hogy a világban már véget ért a háború, azt csak közvetve tudjuk meg: a választásokon a kommunisták győznek. A kis faluban tart a háborúság, a párttitkár dolga lesz, hogy ide is elhozza a békességet. A bűnösök életükkel fizetnek, az öntudatlanul, félálomban cselekvők pedig – kígyómarás helyével testükön – új életet kezdhetnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6515