Az NDK-ban gyártott ifjúsági filmeket sokáig a Gojko Mitić nevével fémjelezhető indiántörténet-dömping jellemezte. Nem véletlen ez, hisz a gyerekek életük bizonyos korszakában nemcsak kalauzok, katonák és mozdonyvezetők, hanem indiánok is szeretnének lenni. A szokványfantázia már-már használhatatlanná koptatott futószalagjáról most újabb darab került le: Az aranyrablók üldözője című film. A főszereplő: Alex, az iskola sportreménysége indiánoknak és marcona vadnyugati hősöknek képzeli az őt diákéletében körülvevő embereket és önmagát. A tét a tizedikesek által elrabolt szpartakiád aranyérmek visszaszerzése. A rendezés „trükkje”, hogy a fantáziavilágot és a valóságot folyamatosan egymásba játszatja és epizódonként megfelelteti. S egyúttal csodálni való nagyvonalúságról tesz tanúbizonyságot akkor, amikor megfeledkezik arról, hogy a képzeletbeli indián- és a való világ helyzetei nem ugyanazt a jelentéstartalmat hordozzák. A fantázia minden mozzanata nem folytatható törés nélkül a valóságban és viszont. Képzeljék el, ahogy a pompás telivérré átváltozó bicikli pöfögő Trabantok között száguld az Unter den Lindenen. Ilyen és hasonló „képzavarok” tarkítják a lassan csordogáló történetet. Gojko Mitić „váratlanul” ismét ügyeletes indiánt alakít. Mellékfoglalkozása azonban testnevelő tanár. Furcsa őt harci disz nélkül, civilben látni. Ez a film egyetlen újdonsága.
